Philip K. Dick, az 1982-ben elhunyt író művei számos jelentős sci-fi forgatókönyvét megalapozták már. Az író egyik elképzelése szerint, ha az emlékek olyan vékony cérnaszálakon lógó, kis zöld bogyók az agyban, akkor azok apró pisztolyokkal könnyedén kilövöldözhetőek. Megeshet, hogy egy efféle gondolatmenet nyerte meg a lövöldözős filmek királyának kikiáltott rendező, John Woo tetszését, különös tekintettel arra, hogy egy olyan történet keretén belül talált rá, mely egy ugrással leegyszerűsíti az időutazás filmek egyik legfőbb dilemmáját.
Az időutazás filmekben az idő megfordíthatónak és (akár csak a tér) bejárhatónak tűnik. Az időutazók kilövőkapszulával vagy űrhajóval s fényalagúton vagy időkapun át időugrást hajtanak végre vagy - a szinkronidő elméletek szerint - mágneses időörvénybe keveredve a jelennek egy másik, egymással egyidejűleg létező változatába jutnak el. Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a jövő megváltoztatása a múlt visszamenőleges manipulációja által ezekben a filmekben a válasz eddig többnyire az volt, hogy ez lehetetlen vagy éppen életveszélyes, önmagát megbosszuló húzás, mely beláthatatlan láncreakciókat indíthat el. A "Felejtés bére" viszont egyszerűen azt sugallja, hogy a jelen megváltoztatása vezet az időutazó által megjósolt és valószínűsített katasztrofális jövő elkerüléséhez. Egy olyan időutazóval van dolgunk, aki a jelenből ki sem lépve szemléli a jövőt, az időgépet ugyanis ezen esetben egy jövőbelátó számítógép helyettesíti.
A film főhőse egy számítógépzseni, aki bérbe adja tehetségét, s visszafelé gondolkodva megold bizonyos problémákat különféle kutatócégek számára. Az adatok titkosítása érdekében a kutatás befejezése után memóriáját kitörlik. Egy alkalommal azonban arra kényszerül, hogy visszafelé gondolkodva összerakja a saját fehér foltokkal teli életét is. Olyan kérdéseken töpreng, mint például miért mondott le a legutóbbi memóriatörlés előtt a nyolc számjegyű tiszteletdíjáról és miért kért helyette egy zacskó kacatot vagy hogy nézhetett ki a barátnője (Uma Thurman), akivel legutóbb három évig együtt élt?
A film rendezője, a kínai származású John Woo 1970 és 1989 között Hong-kong-ban rendezett, eleinte elsősorban kínai történelmi-harci filmeket, vuhsziákat és kung-fu filmeket. "Szebb holnap" (1985) című filmjének formai újításai indításként szolgáltak a "heroic bloodshed" (azaz hosies vérontás) típusú hongkongi gengszterfilmek elterjedéséhez, s Wong Kar-wai mellett ő volt a hongkongi "fekete széria" elindítója. Hollywoodi szerződése után, 1989-től olyan filmeket rendezett, mint az "Ál/arc" vagy a "Mission: Impossible 2". A rendező sajátságos stílusjegyeivel ma is meghatározó tényezőnek számít az akciófilm piacon.
A "Felejtés béré"-ben visszatérnek John Woo korábbi munkáiban látott technikai és képi megoldások, például a kilőtt golyót a röppályáján nagyközeliben mutató képsorok vagy az egymásra közvetlen közelről fegyvert szegező ellenfelek plánja. A több kameraállásból rögzített akciójelenetek hatását ismét lassítások, kimerevítések és a látványos vágások növelik (az újabb snittet kicsit korábbról indítják, mint ahogy az előző befejeződött, megnyújtva ezáltal az akcióidőt). A felhőkarcolóktól a metróalagutakig terjedő díszlet rengeteg teret biztosít a rendező golyózáport, fejberúgást és robbanást bőkezűen mérő akciókoreográfiáinak. Quentin Tarantino egyik példaképe, John Woo jóvoltából megint viharos világmegmentő-kiképzésben vehetünk részt. Én ugyan szívesebben nézem újra Terry Gilliam fantáziadúsabb időutazásait, az "Időbanditák"-at vagy a "12 majom" címűt, de tény, hogy a sci-fi rajongók egy újabb izgalmas darabbal találkozhatnak a mozikban.
