Filozofálni például remekül lehet a filmen. Jó alkalom, hogy elmélkedjünk egy kicsinyég a technikai civilizáció fejlődésének tempójáról és irányiaról. Tíz évvel ezelőtt abban nem hittünk, hogy a főhős mobilon kommunikál, ma viszont már olyasmikben kételkedünk, hogy a világot megmentő szuperhős egy egyszerű website-ról tudja letölteni a távol-keleti katonai diktatúra megdöntéséhez szükséges összes adatot.
A film készítői alakítják a világképemet is. Mert itt nem egyszerűen jók küzdenek a rosszakkal, hanem betekintést nyerünk a demokráciák táplálta szabadságillúzió hamisságába és a globalizáció mindenhatóságába. Üzenet is van tehát, politika, morál, miegymás.
És sajnos még tudományos elemzést is kerekíthetek a filmet vizsgálva. A mozgóképkultúra elmúlt tíz évének összes kliséje felvonul ugyanis ebben a szűk két órában, elemző és filmtörténész legyen a talpán, aki mindet számba tudja venni. Golyó előli elhajolás a Mátrixból, titkos ügynökök rivalizálása á la Stallone, Jackie Chan-es poénbunyózás, meg a többi.
De az izgalom, az totál hiányzik a filmből. Kétségbeejtő az az egyszerűség, amivel a filmes dramaturgia (nem) dolgozik. Mondhatnánk primitívnek és közhelyesnek is: egyetlen olyan jelenet, szereplő vagy csavar nincs a filmben, amit ne lehetne a mozijegy megváltása előtt kitalálni. Wesley Snipes macsó, partnernője bájos, a kocsik gyorsak, a nagyjelenetekben esik az eső. "Na de a bunyók, Oldschool Testvér, azok milyen királyok má?!" vethetné ellenem streeter gatyás, pláza szocializált menőmobil opponensem. De hát könyörgöm, ez egy bunyójelenet! Azt még a jó öreg Sly filmjeiben sem akarták velem elhitetni, hogy a filmbeli rossz a gigáját szétszúrandó csak azután tudja lefejelni az üvegtáblát, hogy négyszer belelőttek, mindkét karját leszakították, és szabad szemmel analizálta az összes belsőségeit?
Szóval maradjunk annyiban, hogy ne kívánjon nekem senki semmit az új évezredre. Én csak egy akciófilmet akarok.
