Egy régi, még tán a múlt rendszerből származó viccel kezdeném. Magyar külkeresek utaztak Japánba, ahol a kiküldetés végén, jó néhány pohárka szaké okán feloldódott gátlásokkal egyikőjük így fordult a mellette álló vendéglátójához: - Szép város, szép ország, de mondja Uram, önök hogyan ismerik meg egymást, hiszen mindannyian úgy hasonlítanak egymásra? Hát mi még csak-csak, - válaszolt szertartásos és titokzatos mosollyal a vendéglátó - de Önök hogyan, ez az igazán érdekes!
Buta vicc, de tán jól rávilágít arra az óriási kulturális különbségre, amely feszül még ma is Japán és a világ között. E különbség felszámolásának legjobb eszköze a másik megismerése, e tárgyban talán jó eszköz lehet a különböző karateklubok, virágkötészeti eljárások és szushibárok elterjedése mellett Katsuhiro Otomo Akira című 1988-ban készült, mára már világszerte kultusszá vált animéje is. Közismert tény, Japánban nagy "riszpektje" van a magyar zenekultúrának, a Kodály-módszernek, így mi ismerkedjünk meg valami "nagyon japános" dologgal, ez pediglen az anime. Az anime mozgó manga, vagyis animált képregény. A 130 milliós Japán összes írott sajtójának 40%-át kitevő manga-műfaj már mennyiségét tekintve sem elhanyagolható tényező, érdemes hát megismerkedni vele, nem pedig bedőlni néhány szűk látókörű és e témában felületes ismeretekkel rendelkező újságíró tévképzeteinek. A manga tehát nem egy öncélú erőszakban és/vagy a legkülönbözőbb testnedvekben tobzódó perverz és agyhalott firkálmány, hanem komoly, mély, sajátos eszközökkel, olykor a nyugati értékrendszerhez szokott szemnek meghökkentő megoldásokkal operáló művészet, amelyben élőn és valóságosan benne van az egész japán kultúra, hagyomány és történelem, az eddig megélt több ezer év súlyával.
Emellett szórakoztató és izgalmas is, továbbá szellemet tornáztat és tanít. Otomo szan az Akira című animéjét saját hasonló című, több mint kétezer (!) oldalt kitevő mangájából írta, értelemszerűen így az alapműnek csupán zanzája lehet, ez azonban élvezeti értékéből semmit sem von le. Akik idehaza látták nemrég a Vándorló palota, vagy mér régebben a Chihiro Szellemországban című kitűnő és megkapó, de igencsak a nyugati közízlésre hangolt animéket, azok az Akirával megkapják a valódit, az igazit. Az Akira az, amely elindította azt a mai napig tartó folyamot, amely életben tartja a kábelcsatornákon elérhető animecsatornák tucatjait, a többszázmilliós rajongói tábort szerte a világon, a manga-site-ok százait a világhálón. Az Akira első látásra egy scifi-akció-anime, de alaposabb szemlélő számára rendre felsejlik a mélyben húzódó, és mindent átitató mély, spirituális és filozófikus fősodor. Egy szétbombázott (Hiroshima-flash, az animék és a mangák gyakori motívuma, amely érthetően az egész japán társadalomban mélyen benne van), agyontechnicizált, embertelen és rideg városban motorosbandák egymás elleni pitiáner harcokkal múlatják az időt, ami a sugárhalálig még hátra van, miközben a kormány titkos erői is harcolnak, bár jóval hatalmasabb célért, a korlátlan hatalmat biztosító, misztikus "isteni energiáért". Tetsuo, az egyik banda legfiatalabb tagja egy akcióban megsérül, s hirtelen egy laboratóriumban találja magát, ahol kísérleteket folytatnak vele. A kísérletek eredményeképpen azonban fura dogok történnek vele, agresszív lesz, félelmetes erőre tesz szert, egy mozdulattal képes ölni. A kisemberből hatalmas lesz, a gyenge, csenevészből erőtől duzzadó és félelmetes. Azonban Tetsuónak rá kell jönnie van, ami még nála is hatalmasabb...
A film avatatlan szemnek talán néha kuszának és kaotikusnak tűnhet, azonban ha a néző figyelmesen mélyebbre tekint, nagy számban észlelhet jelzéseket és utalásokat, amelyekből megidézhető, kitalálható és megérthető minden, ami lényeges. Tehát nem egy egyszerű rohanós-gyilkolászós-száguldozós rajzfilmről van szó, hanem egy zen-buddhista és sintoista szellemi-gondolati alapokon nyugvó, a hagyományos japán hagyományaiból fakadó és az elképesztő technikai színvonalán lüktető mai Japán elidegenedett és elembertelenedett életérzését az animációs filmek, de "normál" játékfilmek tekintetében is megdöbbentő erejű, apokaliptikus művészi látomásról, amelyet méltán emlegetnek együtt Ridley Scott alapművével, a Szárnyas fejvadásszal. Az Akira megtekintése serdültebbeknek ajánlott, sokkoló élmény, de olyan, amely valóban ritkán látható.
