Manapság komoly teljesítményt igényel egy szülőtől, hogy megfelelő filmet válasszon csemetéinek arra az esetre, ha már az összes rajzfilmet végignézték, ami éppen műsoron van. A jó gyerekfilm ritka, mint a fehér holló. Általában szülői alapkövetelmény, hogy könnyen érthető legyen, felfedezhessenek benne erkölcsi mondanivalót, és az olyan témákat, mint a szex vagy az erőszak a lehető legmesszebb kerülje el, nehogy apunak és anyunak a vetítés után esetleg néhány kellemetlen kérdésre is válaszolnia kelljen. Jelentjük: A róka és a gyerek tökéletes választás arra az esetre, ha a szülők a csemetéket a moziterem sötétjében akarják felejteni, amíg ők lelkesen körbejárják a pláza butikjait és elintézik a nagybevásárlást.
Luc Jacquet rendező munkája természetfilmes beállítottságú, amin nincs mit csodálkoznunk, ha tudjuk, hogy a direktor előző munkája a váratlanul nagy sikert arató Pingvinek vándorlása volt, melyben szintén fiktív elemekkel gazdagította a dokumentumfelvételeket.
Ezúttal nem szükséges a Déli Sarkig utaznunk vele, hiszen a természet az ember közelségében is tud kellően gyönyörű lenni, ha vigyáznak rá. Franciaországban járunk valahol az Alpok között, ahol egy erdőszéli tanyán lakó kislány a szabadidejét a vadon fái közt tölti, megismerkedve egy pajkos ravaszdival.
Érezhető, hogy a rendező dokumentumfilmes közegből érkezett, mivel a mozi azon részei a legmegkapóbbak, amikor a rókát egyedül láthatjuk a természetben, és cseppnyi bepillantást kaphatunk az életébe. Természetesen mindezt a moziba járó közönség számára is érdekessé kellett tenni, így került az ember-állat barátság története a képbe, és szerencsére Jacquet ebben sem vall szégyent. Jól mutatja be közeledésük lassú fokozatait, ahogy lépésről lépésre kezdenek megbízni egymásban, és ehhez sikerült egy olyan kislányt szereznie Bertille Noël-Bruneau személyében, aki távol áll a filmekben látott tipikus gyerekszínészektől, mégis van annyira bájos és természetes, hogy a néző szívesen kövesse őt figyelemmel másfél órán át. A róka és a gyerek nem nélkülözi az izgalmas kalandokat (pl. farkastámadás), a lenyűgözően fényképezett tájakat és a kötelező tanulságot is egészen szívszorító, mégis szép módon emészteti meg a csemetékkel. Ez az a film, amire nem csak akkor érdemes jegyet váltanunk, ha elfogytak a rajzfilmek a műsorfüzetben.
