Unásig ismert Disney-mozi: család és barátság mindenek felett.
Már az előzetest látva az embernek óhatatlanul eszébe jut a Faterok motoron, s mint kiderül, nem is csoda, hiszen, ahogy azt is, a Vén csontokat is Walt Becker rendezte - különösen az angol címek egybehangzóak, ez előbbi Wild Hogs, ez utóbbi Old Dogs. A két történet is egymásra hajaz: középkorú férfiak útkeresése, a barátság fontosságára való ráébredés és a családi kötelékek értékelése vígjátékba ágyazva. (A forgatókönyvírók sem először foglalkoznak a nem kívánt apasággal, David Diamond és David Weissman nevéhez fűződik a Segítség, apa lettem! című alkotás Nicolas Cage-dzsel a főszerepben.) A Vén csontokban Charlie (John Travolta) és Dan (Robin Williams) élete nagy üzletére készül, amikor beállít Dan exfelesége (Kelly Preston), és nyakába zúdítja a hírt: ikergyerekei vannak, akiknek ő az apukája. Ezek után megkéri arra, hogy vigyázzon rájuk, amíg ő két hétre börtönbe vonul. A gyerekek elhallgatásának tényén aztán gyorsan át is ugrunk, semmi egymásnak szegezett kérdés, az egyedülálló anyuka egyetlen problémája, hogy fia még sosem volt a férfi mellékhelyiségben (nem is az, hogy gyermekeit kénytelen egy kvázi idegenre bízni), mivel ő mindig a nőibe cipelte magával. A két megrögzött agglegény magára marad és meg kell birkózniuk a helyzettel, ügyelni arra, hogy barátságuk és munkájuk se sínylődje meg a gyerkőcök érkezését.
Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy az egész Travolta-család képviselteti magát a filmben (az egyik iker Travoltáék lánya). A szülők bevallása szerint ugyanis a közös munka segít nekik visszazökkenni fiuk tavalyi elvesztése után a normális kerékvágásba. A híres színészcsaládok megjelenése a vásznon egyébként nem újkeletű dolog, láthattuk már együtt Kirk, Michael és Cameron Douglas-t a Túl nagy családban, John és Joan Cusacket a Fiú a Marsrólban, vagy Martin Sheent és Emilio Estevezt a Házi háborúban.
A Vén csontokon az ígéretes és lendületes főcím után eluralkodik a "sokadszorra ugyanazt nézem" érzés, ugyanis a gyerekekért egy csöppet sem lelkesedő, de a végére értük akár tűzbemenő hős figurája rengetegszer képviseltette már magát a mozivásznakon. (Persze ez nem vethető senki szemére, nincs új a nap alatt, a szerelmes filmeknél is már csak a közeggel tudnak variálni, hol időutazással, hol meg vámpírokkal.) Itt azonban semmi különleges nem volt, ami a történetet feldobta volna. Az elsőre még vicces poénok idegesítővé válnak, amikor harmadszorra ismétlik meg őket, vagy utalnak rájuk. Többször elhangzik például, hogy a két férfi sokkal inkább tekintendő a gyerekek nagyapjának, mint apjának, és hogy az egyes gyógyszerek mellékhatásai mit okoznak, ha nem rendeltetésszerűen használják őket, de ide tartozik még az exfeleség barátnője (Rita Wilson) kézmodellségének az abszurditása is.
Az egyik ilyen lerágott csont-szerű jelenetben kerül szembe Travolta gyógyszerektől mosolyba merevedett arca egy gyászoló tömeggel, érthetetlen módon az alkotók csak úgy tudták viccesre faragni ezt a részt, ha párhuzamba állítják a szomorúságot az irreális vidámsággal, de az eredmény inkább ízléstelen lett, ahogy egy megrendült embercsapat bánatába belerondít a vigyorgó érzéketlenség. A klisék sorjáznak, s mintegy állandó eposzi kellékként feltűnik az ember leghűségesebb társa, a kutya is: Lucky az egyetlen lény, akivel eddig Charlie hosszútávon együtt tudott élni. Az ő elvesztése hozza újra össze a veszekedő barátokat is és sarkallja őket Dan családjának visszahódítására (mint sejthető, Dan előzőleg elbaltázta a dolgot...). Az állatkertben belekeverednek a gorilla-ketrecbe, ahonnan asszisztensük (Seth Green) "emberáldozata" révén sikerül szabadulniuk. A vérengző fenevad szelíd kezes báránnyá alakulása az egyik szereplő hatására-motívum is ismerősen csenghet, ezt az "egyetemességet" figurázta ki anno a Shrekben a Szamárba beleszerető, majd vele családot alapító Sárkány.
A Vén csontok összességében persze szórakoztat és kikapcsolódást nyújt, csak nem szabad sokat várni tőle. Travolta és Williams duója valószínűleg még a legnagyobb marhaságot is elvinné a hátán és nézőket csalna a moziba. Vélhetően ez is volt a stúdió koncepciója, hiszen színészóriások jól mutatnak együtt a vásznon, bár számomra érthetetlen, miért pont egy ilyen film kedvéért dolgoztak együtt.
