Azért a beesett mellkasú, kehes brooklyni srácból (bmkbs) és nem a nála két fejjel magasabb hústoronyból lesz a hazafiságot már a nevében is viselő szuperkatona, mert a bmkbs, szemben a fölé tornyosuló tahóval, egy igazi mensch. A mensch pedig - hogy dr. Dreyfusst (Legénylakás) idézzük - annyit tesz; jó ember, és Hitler ellen, mint azt a szuperkatona kezelőorvosa kifejti, elsősorban ilyen emberekre van szükség. Kissé aláássa ugyan az üzenet komolyságát, hogy még egy képregényfilmtől is zokon vehető akcentussal, egy amerikaiul próbálkozó német tört magyarságával (a film szinkronos) beszéli el a doki, az echte német gonoszok - vezérük egy náciknál is nácibb, Hitlernél is hitlerebb őrült - szavajárásában pedig a gut szócska nyomatékosítja a birodalmi nekifeszülést. Mindez akkor lenne helyénvaló, ha egyébként sikerül Indiana Joneshoz méltó matinéhangulatot teremteni, minden más esetben azonban még a legnyalkább kabarénáci is elég szánalmasan tud festeni. Pedig biztatóan szellemes, hogy Amerika Kapitányt cirkuszi látványosságként, tánckarral az oldalán turnéztatják végig az Államokon, s mint kirakathős, már a filmben megkapja saját képregényét. Hadikötvényt reklámozó bonvivánként kifejezetten ígéretesen fest, őszinte hazaszeretettől fűtött hősként már kevésbé. Amint a Hitler és Darth Vader vadházasságából Tom és Jerry védnöksége alatt született főgonosszal szemben kéne megvillantani menschségét, arra nincs mentség - hacsak nem egy olyan paródia volt a cél, mint a Zucker-Abrams-Zucker-féle Top Secret.
