Seth MacFarlane saját bevallása szerint nem jósolt nagy jövőt a „pótlékként” elindított Amerikai faternak, amelyen a Family Guy második, 2002-es törlését követően kezdett dolgozni. A Smith-família Viasat 6-on is követhető kalandjai azonban lassan már a tizenkettedik évadnál tartanak, annak ellenére, hogy két év szünet után a nagy előd is újabb esélyt kapott a Foxtól.
A Simpson család egyik epizódjában a „plágium plágiumaként” aposztrofált mű lelke Roger, a földönkívüli, akit egoista, infantilis, pszichopátiás vonásokkal gazdagon díszített személyisége valahol félúton helyez el egy irritáló kisgyerek és az Antikrisztus közötti skálán. Valahogy mégis annyira megölelnénk, hiszen ő az Amerikai fater Stewie-ja, erősebb színészi hajlammal és egy csipetnyi alkoholproblémával.
Ahogyan Brian nem létezhet Stewie nélkül, úgy egy MacFarlane-opus is halálra van ítélve e karaktertípus híján, ezért is történhetett, hogy a Family Guy-ból kivált Cleveland show csupán négy szezont ért meg. A Brown-Tubbs-család legkisebb sarja, a hatéves Rallo csupán arra volt jó, hogy tömény unalmat és fájó hiányt gerjesszen. Hogyan is lehetne a Griffineken nevelkedett közönséget cukisággal meghatni a kutyájához vonzódó, biszexuális egyéves után?
A lécet McFarlane-ék tették ilyen magasra, és nem is lepődtek meg túlzottan a kudarcon. Még javában futott a Family Guy gyengébb részeire, rosszabb pillanataiban pedig egy végtelenített Gagyi mami-maratonra hajazó spinoff, amikor az anyasorozatban már a jövendő kaszával poénkodtak. „Máris megbukott a sorozata?”, kérdezte Quagmire, amikor a régi haver meglátogatta Petert. A jóslatnak is beillő csipkelődés azóta már valóság, a Rhode Island-i Quahogba visszatért Cleveland pedig maga sem tudott választ adni Joe-barátja kérdésére, hogy mi lehetett a széria célközönsége. („Talán feketék, akik még nem láttak más feketéket?”) A hazai nézők a Comedy Central jóvoltából elmélkedhetnek e problémán.
