Tegyük félre a már-már kötelezően-ösztönszerűen előtörő fanyalgást, amit sokszor a második részek kapcsán szoktunk érezni! A Rio 2 ugyanis egyszerűen köröket ver elődjére, vagyis úgy válik sokkal eseménydúsabbá és élvezhetőbbé, hogy közben megőrzi az első rész minden báját.
Pedig különösebb extrával nem is rukkol elő, csupán több szálon indítja el és mozgatja az egyébként is felpörgetett tempójú eseményeket, a három éve megismert és megszeretett szereplők mellé pedig újabb kedvesen esetlen vagy éppen dühítően ellenszenves karaktereket illeszt a történetbe. És ha már történet: nagyjából ott vesszük fel a fonalat, ahol az első rész záródalában elejtettük. Azúr és Csili szerelméből fiókák születtek – szám szerint három –, a kis családot pedig teljes védelem alá helyezték fajuk fenntartása érdekében Rio de Janeiróban.
A családi idillt azonban hamar felkavarja, amikor kiderül, hogy valószínűleg mégsem ők az egyetlen kék tollakkal ékeskedő arapapagáj-família a földön, egy madarász házaspár – történetesen az első részből ismert Linda és Tulio – ugyanis újabb példányokra lelt Amazónia kellős közepén. A hír nem hagyja nyugodni Csilit, így családját fellelkesítve és néhány barátjukkal karöltve (szárnyöltve?) nekivágnak a hosszú útnak, hogy halottnak hitt fajtársaikkal találkozzanak.
De mire megy a házi madár az őserdőben? Az övtáskával és GPS-szel verdeső Azúr az első pillanattól kezdve született lúzerként van feltüntetve, és nagyrészt úgy is viselkedik, ám amikor meg kell védeni az őserdőt az illegális fakitermelők népes csapatától, akkor végül megmutatja, hogy ő is madár a gáton. A beilleszkedési nehézségeket súlyosbítja még, hogy egy Roberto nevű szárnyas is csapni kezdi a szelet Csilinek, akivel látszólag a gyerekei is remekül kijönnek.
Tovább színesíti a történetet az első rész nagy antagonistájának, az azóta röpképtelenné vált kakadunak, Nigelnek a megjelenése, aki két segítőjével – egy belé fülig szerelmes nyílméregbékával és egy lomha hangyászsünnel – ered Azúrék nyomába. Az ő haditervük, Azúrék utazása, valamint az őserdőben egymáshoz egyre közelebb kerülő Lindáék és a gonosz erdőirtók összetűzése mentén indul tehát a történet, a szálak pedig idővel szépen össze is érnek.
Az, hogy emellett még olyan mellékesemények is helyet kaptak a történetben, mint a néhány mellékszereplő – név szerint Nico, Pedro és Rafael – tehetségkutató versenye a dzsungel kellős közepén, csak még szórakoztatóbbá teszik a filmet. Na meg persze gondoskodnak a megfelelő mennyiségű tánc- és dalbetétről, melyek mennyisége, minősége és történetben betöltött szerepe miatt nyugodt szívvel akaszthatjuk a musical műfaji megjelölést a Rio 2 nyakába. (A szinkronizált változatot azonban semmiképp sem dicséri, hogy a dalok néha félig angolul, félig magyarul csendülnek fel, mintha a nagy kapkodásban csak a lényeget, a főhősök szólóit lett volna idő lefordítani és felénekelni.)
Ha tehát egy kellően eseménydús, mégsem túlpörgetett tempójú kalandra vágyunk, amit kellő mennyiségű humorral és izgalommal fűszereztek, vagy ha szimplán csak gyermekünknek szeretnénk egy szuper délutáni programot, akkor a Rio 2 remek választásnak bizonyul. Spórolósabbak nyugodtan menjenek 2D-s vetítésre, a harmadik dimenzió látványa ugyanis vajmi keveset tesz hozzá a filmhez, de higgyétek el, a nagy pörgésben nem is fog hiányozni egy újabb sík.
