Salvador Dalí, a szürrealista zseni a művészet számos területét bevette, hangszertervezéstől elkezdve a filmháttérfestésig sok mindent kipróbált. Igen, Disney-nek is csinált egy kisfilmet.
Salvador Dalí mindig is kísérletező kedvéről (is) volt híres. Alkotásai közül kétség kívül festményei a leghíresebbek, de közismert barátjával, Luis Buñuellel közös projektje, az Andalúziai kutya című szürrealista rövidfilm is.
Dalí fantasztikus alkotóerővel és fantáziával volt megáldva, ő találta fel a szélorgonát is, de az ő fantáziáját dicséri a Chupa Chups logója is. A szélorgona megvalósulását már nem érhette meg: a hangszer levegővel megszólaltatott sípok rendszeréből áll úgy, mint a templomi orgona, de nem fújtató vagy kompresszor pumpálja sípjaiba a levegőt, hanem a tramontana, a mediterrán északi szél.
Dalí fantáziájának semmi nem szabhatott határt, és az animáció tökéletes terep volt számára, hogy elképzeléseit mozgóképekké alakítsa. Walt Disney jó barátja volt, és később munkatársává is vált: hosszú évekig leveleztek egymással, és ennek a barátságnak illetve munkakapcsolatnak a gyümölcse lett végül a Destino című animációs rövidfilm. Jobban mondva inkább egy videoklip: a mexikói zeneszerző, Armando Dominguez Destino című számához alkotta meg az animációt, melyet ugyanaz a zsenialitás, vad vizualitás és lenyűgöző történet jellemez, mint a mester más műveit. Ám a végeredményt végül egyikőjük sem érhette meg, később elmondjuk, miért.
Walt Disney-nek mindig is feltett szándéka volt a határok feszegetése, és ezt filmstúdiójában próbálta megvalósítani. Ő és Dalí a Warner Bros stúdió partiján találkoztak össze: ekkoriban Dalí épp Alfred Hitchcock Elbűvölve című filmjéhez tervezett filmhátteret. Kapóra jött a szürrealista művész Disney-nek, aki biztos lehetett abban, hogy az ő segítségével valóban sikerül szokatlant alkotnia a Disney-stúdióban. Egyébként nem Dalí volt az egyetlen képzőművész, akit Disney alkalmazott: Oskar Fischinger absztrakt animátor és festőművész a Pinokkió című Disney-mesén dolgozott.
Dalí és Disney 1945-ben kezdték el a közös munkát, de a végeredmény egészen 2003-ig, 14 évvel Dalí és 37 évvel Walt Disney halála utánig váratott magára. Az animáción 1945-46-ban kezdtek el dolgozni a Disney Stúdióban John Hench-csel, Dalí huszonkét festményt és 135 történetvázlatot rajzolt a Destinóhoz, de a második világháború közbeszólt, és a filmstúdió pénzügyi problémái miatt elmaradt a projekt folytatása.
1999-ben aztán Walt Disney unokaöccse, Roy E. Disney előásta az addig elkészült felvételeket, és Baker Bloodworth producer segítségével végül befejezték a rövidfilmet. Hench, aki még ekkor is a stúdióban dolgozott, és már a kilencvenes éveiben járt, örömmel vállalta a feladatot, hogy újra részt vegyen a Destino munkálataiban. Bob Cormack, Dalí korábbi asszisztense is csatlakozott a projekthez, és végül egy 25 fős animátorcsapat fejezte be a rövidfilmet, amit először 2003-ban láthatott a közönség Annecyban, az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon. A végeredmény persze tartalmaz némi számítógépes animációt is, de nagyrészt ragaszkodik Hench eredeti felvételeihez.
Egy, a New York Times-ban megjelent Dalí-nyilatkozat szerint a Destino nem más, mint „az élet problémájának varázslatos expozíciója az idő labirintusában”. Walt Disney pedig így beszélt a filmről: „egy egyszerű történet, amiben egy lány keresi az igaz szerelmet”.
A kisfilm alapja a görög mitológia egyik fejezete, az Eget és Földet szétválasztó Kronosz és a halandó Dália közti tragikus szerelem története.
