Kutatónak álcázott fotómodellek utaznak Borneóra egy titokzatos orchideáért, amely az örök élet szérumának alapvető összetevője. A csapat - a szép, de okos tudósnő, az ő riválisa, akiért két szívdöglesztő harmincas professzor küzd, a macsó hajóskapitány és izmos segédje és még néhány tipikus áldozattípus - egy roskatag hajóval veti be magát a dzsungelbe, ahol hamarosan szembetalálják magukat az ellenféllel, aki pechükre előbb kóstolt bele a szuperszérumba, mint hőseink...
Újabb harmadrangú sótlan ízetlen amerikai instant mozi - gondolhatnánk a cím alapján. Nyilvánvaló az is, hogy első asszociációs reflexként a mutáns óriáskígyók izgalmas történetét feldolgozó első rész ugrik be, ahol Jennifer Lopez és John Voight menekültek visítva a torzszülött szörnyeteg elöl.
Ha azt mondom, ez a film nem olyan, mint az, mert ez a film a maga nemében és műfajában kifejezetten szórakoztató darab, míg a másikban maga a kígyó is elaludt az unalomtól, senki sem hinne nekem. Pedig így van, az Anakonda 2. a trashhorror-műfaj elemeivel zsonglőrködik, sőt bizonyos megvilágításban a kilencvenes évek végén piacra dobott újhullámos tinihorrorfilmekhez hasonlítható - fiatal csapat, gyilkos lény, bandán belüli konfliktus, végül a rosszak alaposan megbűnhődnek, de addig még el elcsorog pár hektoliter művér.
Ez a film egyrészt rendkívül vicces - a néző magában lázasan tippel, vajon melyik szereplőt trancsírozza szét a következő percekben az a bestia (segítségképpen mindig van egy-két tuti befutó antipatikus figura vagy töltelékszereplő), másrészt persze némileg izgalmas is, a speciális képi- és hangeffektusok miatt.
Unatkozni tehát nem fogunk, aki degradálónak érzi ezt a műfajt, gondoljon csak arra, hogy egy fárasztó nap után milyen jól is eshet egy teljes mértékben agyzsibbasztóan felhőtlen másfél óra Borneón.
