George Clooney ezúttal teljesen új oldaláról mutatkozik be: bár az életben következetesen elutasítja az apaszerepet, a vásznon meglepően hitelesen alakítja a kétgyermekes családapát.
A Paradicsom pokla
Matt King (George Clooney), a tősgyökeres hawaii ügyvéd világa alapjaiban rendül meg, amikor felesége, Elizabeth (Patricia Hastie) motorcsónak-balesetet szenved és kómába esik. A férfi ekkor döbben rá, hogy amíg a munkába temetkezett, nélküle zajlott az élet. Két lányát szinte nem is ismeri, felesége pedig, akitől az idők során egyre inkább eltávolodott, másnál kereste a boldogságot. Miközben igyekszik megtalálni a közös hangot lányaival, Scottie-val (Amara Miller) és Alexandrával (Shailene Woodley), és próbálja kideríteni, hogy a másik férfi mit tudott adni Elizabethnek, amit ő nem, az egyik legősibb hawaii család leszármazottjaként egy óriási, értékes földdarab jövőjéről is döntenie kell.
Nemcsak George Clooney szerepköre újszerű, hanem az is, hogy a film Hawaii-t, a földi paradicsomot végre nem turistacélpontként mutatja be. Az egzotikus háttér előtt olyan emberi tragédiák, érzelmek és konfliktusok játszódnak, amelyek a világ bármely pontján átélhetőek és megérthetőek. Itt sem könnyebb eligazodni az emberi kapcsolatok útvesztőiben, itt is képesek kiüresedni a házasságok, elszemtelenedni a gyerekek, errefelé is hajlamos beszippantani a munka, ugyanúgy ütközik a hagyomány és a globalizáció, csak talán hamarabb gyógyul a sérült lélek, mint egy sivár, kietlen és rideg vidéken.
Keserédes történet a világ másik végéről
[img id=338545 instance=1 align=left img]Alexander Payne rendező, aki társaival a forgatókönyvet is jegyzi, szerencsére nem csábult el, és nem helyezett egy cukros álomvilágot a mesés díszletek közé. De az is üdvözlendő, hogy a melodrámázást se viszi túlzásba, remek arányérzékkel egyensúlyoz a fájdalom és kudarc, valamint az életigenlés és optimizmus mezsgyéjén. Elrontottuk az életünket? Bizony, megesik. Nyitva áll a lehetőség, hogy mostantól jobban csináljuk? Hát hogyne! A lényeg, hogy sose veszítsük el a humorérzékünket, különösen, ha önmagunkon kell nevetni – legalábbis Payne szerint, aki okkal reménykedhet, hogy igyekezetét díjazni fogják, hiszen az Utódokat a legjobb film, a legjobb rendezés, és a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában is Oscarra jelölték.
Akikkel sírva vigadhatunk
A film tele van remek karakterekkel, egyedül Alexandra idióta barátját lett volna jobb kihagyni – erőltetett és idegesítő, nem illik a képbe. Clooney viszont bár sármosabb egy átlagos, felszarvazott férjnél, elhisszük neki, hogy ő is képes elhibázni az életét. Alakításáért megérdemelten kapta negyedik Oscar-jelölését színészként (ezek közül eddig egyet tudott szoborra váltani), és ami nagy szó: ezúttal nem politikai thriller-hősként vagy megrögzött agglegényként. Bár ő viszi a prímet, több kitűnő alakítást is növeli a film értékét: ki kell emelni elsősorban Shailene Woodley-t a nagyobbik lány szerepében, Beau Bridges-t Matt pénzéhes unokatestvéreként, Judy Greert, aki a feleség szeretőjének feleségét játssza, és Robert Fostert, aki Elizabeth apját formálja meg. És persze ne feledkezzünk meg arról a szereplőről sem, "aki" nélkül mindez nem jöhetett volna létre: a Csendes-óceán egyik csodálatos földdarabjáról, Hawaii-ról.
Kinek ajánljuk?
- Aki szeretne tanúja lenni George Clooney újabb remek alakításának.
- Aki szeretne bepillantani Hawaii hétköznapjaiba.
- Akit érdekelnek az emberi sorsok.
Kinek nem?
- Aki hawaii helyszínnel csak rózsaszín romkomot vagy szörfös filmet tud elképzelni.
- Aki szerint a dolgok vagy feketék vagy fehérek.
- Akik szeretik különválasztani a sírást a nevetéstől, a katarzist a szórakozástól.
8,5/10
