Az utolsó cserkész és a Tiszta románc rendezője, Tony Scott legújabb filmjében bebizonyítja, hogy bűnbandák, véres jelenetek, sőt, negatív főhős nélkül is lehet izgalmas és szórakoztató akciófilmet készíteni.
Akit a mozdony füstje megcsapott
A sztori ugyan megtörtént eseményen alapul, de nem túlságosan komplikált: Pennsylvaniában emberi hanyagság miatt elszabadul egy óriási tehervonat, amely ráadásul veszélyes anyagot szállít. A hatalmas gépszörny több mint 100 km/órás sebességgel száguld a sűrűn lakott területek felé, miközben a szembejövő szerelvényekre is végzetes fenyegetést jelent. A hagyományos módszerekkel nem sikerül megállítani, ezért egy másik vonattal ered a nyomába két vasutas. Egyikük, Frank (Denzel Washington) régi motoros: közel harminc éve dolgozik a vasúttársaságnál mozdonyvezetőként, ám hűségét a cég elbocsátással "hálálta meg", így épp felmondási idejét tölti. Inkább fiatal és olcsó munkaerőt vesznek fel, így kerül a céghez Will (Chris Pine), akit első munkanapján Frank mellé osztanak be. Rájuk hárul a feladat, hogy szülővárosukat megmentsék a száguldó katasztrófától.
Tiszta akció, semmi románc
A 2001-es
valós eseten alapuló film az utóbbi évek legjobb Tony Scott-alkotása. Utoljára
talán a szintén Denzel Washingtonnal készített Tűzben edzett férfi (2004)
sikerült ilyen jól. Scott ezúttal az "egyszerű, de nagyszerű" receptet követte,
hiszen a történetben nincsenek se különösebb csavarok, se titokzatos
összefüggések, ám a feszes vágás, a sok közeli kép és az erőteljes hanghatások
révén elérte, hogy a film végig feszültséggel teli és izgalmas.
Azért Mark
Bomback forgatókönyvíró is soványkának érezhette tartalmilag a vonatszáguldás
és a megállítására tett néhány kísérlet leírását, vagy talán a
szentimentálisabb lelkületű nézőknek is kedvezni akart, mert becsempészett két
érzelmes szálat. Eszerint Franknek – szinte teljesen megindokolatlanul –
feszült a viszonya egyik lányával, Willnek pedig – kissé erőltetett magyarázattal
– a nejével. Természetesen az események súlya alatt végül mindkét hölgy
megenyhül, mivel azonban ez előre borítékolható, és maguk a konfliktusok is
meglehetősen erőtlenek, akár ki is lehetett volna hagyni őket.
Átlagemberek rendkívüli helyzetben
Az már
önmagában is elég szórakoztató tud lenni, ha valami hatalmas dolog elszabadul,
néhányan pedig megpróbálják megállítani. A Száguldó bomba igazi főhőse maga a
címszereplő gépóriás. Félelmetes, könyörtelen, pusztító és megállíthatatlan –
legalábbis annak látszik. Tony Scott pedig nem alkudott meg: számítógépes
trükkök helyett valódi vonatokat használt, hús-vér kaszkadőrökkel, sőt,
állítólag Denzel Washington és Chris Pine is kivették a részüket a veszélyes
jelenetekből. Az is a feszültség fokozását szolgálja, hogy itt nem szuperhősök
hajtanak végre irreális akciókat, hanem hétköznapi emberek küzdenek
tapasztalataikra és tudásukra alapozva, kockáztatva ugyan, de még a hihetőség
határain belül. Washington és Pine mellett a harmadik kulcsfigura Connie
(Rosario Dawson), az állomásfőnök, aki az irodából segíti az akciót, nem
egyszer a kevésbé hozzáértő, a cég érdekeit előtérbe helyező vasúttársasági
vezetőkkel szembehelyezkedve. Jó döntés volt a figurát női karakterre írni, mert
ez ellensúlyozza a jelentékeny gép- és férfiközpontúságot.
A rendező
törekedett a realisztikus ábrázolásra, amit a fent említett tényezőkön kívül
számos híradórészlet beiktatásával szándékozott erősíteni. E cél eléréséhez
azonban ezekből kevesebb is elegendő lett volna. Szerencsére azonban a gyakori
és néha teljesen felesleges híradó-kommentárok nem rontottak a film ritmusán. A
jól megválasztott szereplők, a remek vágás és az audio-vizuális adrenalin százpercnyi
színtiszta szórakozást eredményeznek.
Kinek
ajánljuk?
- Akik székbe szegező, túl sok gondolkodást nem igénylő filmre vágynak.
- Akik akcióban is az életszerűt kedvelik.
- Akik már az eddigi Denzel Washington-Tony Scott együttműködéseket is
kedvelték.
Kinek nem?
- Akik
lövöldözésre, leszámolásra és patakvérre számítanak.
- Akiket
a vonatos téma már a "Megy a gőzös Kanizsára" idején sem érdekelt.
- Akik
a cím alapján A bombák földjén-szerű filmben reménykednek.
7,5/10
