Spanyol horror-gyöngyszem Guillermo del Toro köpönyegéből.
Del Toro, a producer
Del Toro, az immár egyre nevesebb mexikói filmrendező (aki nemrégiben a Hellboy 2.-t kis hazánkban forgatta) a produceri teendőket látta el a film mellett, amely két pályakezdő fiatal spanyol filmes, a rendező Juan Antonio Bayona és a forgatókönyvíró Sergio G. Sánchez alkotása. Az Árvaházon del Toro hatása egyértelműen felismerhető, Ördöggerinc című munkájával pedig még konkrét történetbeli párhuzamok is felállíthatók. Mindkét filmben egy árvaház a helyszín, mindkettőben egy múltbeli szörnyű titok nem hagyja nyugodni az élőket és mindkettőben egy kisfiú körül forognak az események. Ha pedig már az összehasonlításnál tartunk, vegyük számba a különbségeket is: del Toro filmjében sokkal nagyobb hangsúlyt kap a történelmi háttér (a spanyol polgárháború), és jóval nagyobb figyelmet fordít a karakterei személyes drámáira, mint az ijesztgetésre. Így az Ördöggerinc emlékezetesebb figurákkal dolgozó és összetettebb film, míg az Árvaház izgalmasabb cselekménnyel bír, és sokkal ijesztőbb.
Aki bújt, aki nem
Ugyanis fordulatban nincs hiány az Árvaház történetében: horrorrajongó legyen a talpán, aki rá képes jönni, mikor mi fog következni - ez pedig nagy üdítően hat a mostanság erősen kiszámíthatóan ijesztgetni próbáló amerikai zsánardarabok között. Ráadásul az Árvaház időnként tudatosan meg is vezeti a nézői: horrornézői tapasztalatainkra apellálva sugall bizonyos lehetőségeket, hogy aztán ne teljesítse be azokat. A történetének főhőse Laura, az egykori árvaházi kislány, aki férjével és örökbefogadott kisfiukkal, Simónnal beköltözik egykori otthonába, a most üresen álló árvaházba, hogy otthont nyisson ott értelmi fogyatékos gyermekek számára. Azonban a hely tele van titkokkal, Laura kisfia pedig azt állítja, kapcsolatba tud lépni az állandóan játékokat kiötlő szellemgyerekekkel. Amikor a kisfiú egy nap eltűnik, Laura és a férje nem tudja, mit gondoljon, és elkezdjen-e hinni a szellemekben. Mivel azonban Simón csak nem akar előkerülni, Laura rájön, hogy nincs más választása. Játszania kell.
Summa
Igazi klasszikus horror az Árvaház, gyönyörűen elkészítve: a hangsúly végig a feszültség adagolásán van, a félelem a lélek mélyéről jön és nem a zsigerekből, az izgalmakon túl az érzelmekre is képes hatni, és vizuálisan is bővelkedik a szépségekben. Emellett jutalomjáték a főszereplő Belén Rueda számára, aki szerető családanyán át az idegösszeroppanás szélére jutó asszonyon keresztül a felnőtt testbe bújt árvaházi kislányig mindent eljátszhat, ami csak egy érett színésznő szíve vágya lehet. Mellette a többi szereplő háttérbe is szorul (főleg a férj karaktere marad színtelen), egyedül Geraldine Chaplinnek jut egy emlékezetes epizódalakítás. Az Árvaház el tudja érni, hogy végig mereven odafigyeljünk rá, hogy szeressünk megrettenni rajta, hogy meglepetéseket okozzon, és hogy a történet legvégén bevigyen egy akkora gyomrost, ami garantáltan emlékezetes marad. Semmivel nem akar több lenni egy egyszerű, jól megcsinált horrorfilmnél, de azt maximálisan teljesíti.
Kinek ajánljuk?
- Akinek tetszett az Ördöggerinc.
- A horror műfajból kiábrándulni kezdőknek.
- A kísértetsztorik kedvelőinek.
Kinek nem?
- Aki nem akarnak félni.
- Kisgyerekes anyukáknak.
- Első randizóknak.
8/10
