Nem múlhat el karácsony Disney rajzfilm nélkül, és mint mostanában tapasztalhatjuk, a karácsony már jócskán novemberben elkezdődik - szigorúan üzleti alapon. Itt van hát az aktuális darab, az elveszett világról, Atlantiszról. Kicsit új, kicsit régi, kicsit más, kicsit ugyan olyan.
Újításnak tűnik a klasszikus kalandfilm (kalandregény) téma, ami tiszta formájában eleddig nem volt jellemző a rajzfilmekre. Újmódi, korszerű a végső tanulság is (mert tanulság nélkül most sem úszhatjuk meg, segítségével meseszerűség kerülhet a történetbe és megnyugvás az aggódó szülői szívekbe): az egykori ökológiai katasztrófát maguk az atlantisziak okozták túlzott önhittségükben, és az azóta eltelt tízezer év alatt csak valami különös életerő-szellem-kristállyal való szimbiózisban voltak képesek életben maradni.
A film vizuális megvalósítása teljesen régimódi, hogy ne mondjam avítt eszközökkel esik meg. Régi képregények szögletesre rajzolt szereplői mozognak festményszerű hátterek és díszletek előtt, a fény és árnyék játéka a legfontosabb vizuális elem, továbbá a történetmesélés módja és a motívumok is régi ismerősökként köszönnek vissza. A Verne Gyulán szocializált szülők és nagyszülők is remekül érezhetik magukat, eszünkbe jut a Nemo kapitány, az Utazás a Föld középpontja felé, a Hódító Robur, és még sok egyéb.
A kalandos mese rendkívül fordulatos és pörgő, markáns karakterek és sok humor színesítik. Nincsenek helyes kis állatok, mókás szörnyfélék, itt most minden a rajzolt emberekre hárul, minden szereplő saját egyéniség, túlzó, groteszk személyiségjegyekkel, talán kevesebb az érzelgés is, a kellem és a báj helyét a kaland izgalma veszi át. A rejtély fokozatos megoldásának feszültsége a szereplők mellett a nézőket is rabul ejti.
A Disney stúdió előző darabjához mérten azonban ez a film visszalépésnek látszik a lassan nyolcvan éves, időközben unalmassá vált rajzfilmes klisék irányába. Az Eszeveszett birodalom, féktelen bolondozásával, idétlenségével új és jó iránynak tűnt, kár hogy nem csinált forradalmat.
Mindenképp megnyugvással töltheti el aszülőket az tény, hogy idén is van hová vinni a gyereket, míg apu feldíszíti a fát. A következetes, rendezett élet alapja a kiszámíthatóság és a hagyomány. Egy zűrzavaros, széteső félben lévő világban az ember örül, ha bármi kis körülmény még a rend illúzióját képes kelteni. Hogy idén is van karácsonyi Disney-film, és hogy (a híresztelésekkel ellentétben) nem hal meg a főszereplő és a gonoszok is elnyerik, amire méltóak, ilyen kis béke szigete a gondok háborgó tengerén.
