Kicsit féltem ettől a filmtől. A Szerelemre hangolva, a 2046 és az Eros Kéz című rövidfilmje után tartottam tőle, hogy elérve minden filmek Himalájáját, Wong Kar-Wai nem lesz képes megújulni. Hál' Istennek erről szó sincsen, egyszerűen csak egy kis levegőváltozásra volt szüksége.
Nem tudom, hogy csak az angol nyelvnek köszönhető-e, hogy a My Blueberry Nightsból elmaradt az az állandóan szúró keserédes fájdalom, ami olyannyira jellemzi a rendezőt. Bárhogy is legyen, egy csöppen sem hiányzik, a hepiend felszabadító és szép, csakúgy mint a film összes pillanata.
Elizabeth (Norah Jones) épp egy érzelmi slamasztikában keveredik Jeremy (Jude Law) kávézójába. Összebarátkoznak és néhány áfonyás pite fölött átbeszélgetett éjszaka után el is válnak egymástól ? Elizabeth ugyanis úgy dönt, elhagyja a várost, hogy elhagyhassa kínzó szerelmi bánatát is. Amerikát átutazva csöppen mások drámájába, amiről képeslapokon tájékoztatja Jeremy-t, hogy aztán tiszta lappal térjen vissza hozzá.
Wong Kar-Wai legnagyobb erőssége eddig némaságában rejlett, most azonban kiderült, hogy az sem árt filmjeinek, ha beszélteti ? és a megfelelő pillanatban elhallgattatja hőseit. Sőt, megcsillantotta humorát is, ami szintén egy eddig titkolt oldalát fedi fel előttünk. De mindez semmit sem érne, ha nem válogat össze egy igazi szupercsapatot. Egy Oscar-díjas, három jelölt és a zenei világ egyik legnagyobb neve - azt hiszem, ha akartak volna se tudtak volna rosszak lenni. Rachel Weisznek ugyan van egy kevésbé sikerült jelenete, de az tény, hogy titokzatosabb, mint valaha, David Strathairn pedig ismét bebizonyította, hogy igazi nagyágyú. Norah Jones bemutatkozása sem sikerült rosszul, bár játéka itt-ott még bizonytalan. Akire biztosan nem lehet panasz, az egyenletesen magas szinten teljesítő Jude Law, generációjának egyik legnagyobb tehetsége.
Az My Bluberry Nights-hangulathoz a kiváló szereplőkön túl még kellett két összetevő: az egyik Ry Coodder, a másik Darius Khonji. Ry Cooddert a Wim Wenders rajongóknak nem kell bemutatni, Amerika egyik zenei legendájáról van szó, aki rendkívüli atmoszférát teremtett a szerencsére nem csak Norah Jones dalokkal. Darius Khonji az operatőrök legjavából való, neonfényben úszó képei sokáig nyomot hagynak nézőikben.
Összességében a My Blueberry Nights egy páratlan rendező fantasztikus életművének újabb gyöngyszeme.
