Az idei szemle fődíját az Arany Orsó-díjat Mundruczó Kornél Delta című alkotása nyerte el. A filmet még tavaly Bertók Lajossal a főszerepben kezdték el forgatni a rendezői koncepció szerint télen, azonban a színész váratlan halála miatt meghiúsultak a tervek, leállt a forgatás. Ezt követően megszületett az új forgatókönyv egy új főszereplővel, Lajkó Félixszel (aki egyébként a filmzenét is jegyzi, melyet szintén díjaztak a szemlén). A filmet tehát nyáron forgatták és a studiómunkálatokat a szemle előtti napon fejezték be. A sok nehézség, valamint az idő hiányának ellenére remek film született.
A történet alapja a főhős hazatérése egy Duna-delta vidéki kistelepülésre. Titokzatos ez a figura, nem lehet tudni, hogy honnan jött, mit csinált a nagyvilágban, miért jött vissza, csak annyi derül ki, hogy sok pénze van. "Az élet rendje a westernekben, hogy jön valaki, és megforgatja a világot, és igazságot hoz a tájra. Segít felszabadulni az embereknek és szeretetet hoz. Nagyjából ez nálunk Lajkó Félix szerepe."- nyilatkozta a rendező.
A főhős valóban megpróbálja felszabadítani az embereket, leginkább a testvérét, akit félig-meddig sikerül is, de a falu lakóinak jelleme megváltoztathatatlan, nem hagyják magukat és őt sem.
Megérkezik a rég nem látott szülői házba, ahol mindenki idegen, csupán édesanyja üdvözli őt, és bemutatja neki sosem látott testvérét (Tóth Orsi), aki első látásra beleszeret. A háttérben ólálkodik a mostohaapa (Gáspár Sándor) is, aki megjelenésében és jellemében a falu lakóinak szimbóluma. Ő a rosszindulatú, alacsony szinten megrekedt ostoba ember, aki még sok feszültséget fog okozni.
A fiú kiköltözik egy folyóparti házba, ami édesapjáé volt, majd elkezdi felépíteni "palotáját" a víz kellős közepén. Testvére sűrű látogatásai során kettejük kapcsolata elmélyül, hosszú hallgatásaik megtelnek érzelmekkel. Szerelmüket természetesen nem élhetik meg büntetlenül, a lányt mostohaapja kegyetlenül megerőszakolja. A két testvér végül megtalálja a közös békét, ami nem tart sokáig. Meghívják a falubelieket egy hatalmas esti mulatságra, ahol az elállatiasodott zabálás közben néhányan elkezdenek szórakozni vendéglátóikkal, akiket heccből megaláznak és végül megölnek.
Hiába jött ez az értéket képviselő figura - aki nem véletlenül menekült el anno, hogy talán a megoldással a kezében tér vissza. A rothadó falu és lakói menthetetlenek, egyedül testvére érti meg szándékait, no meg az anyja, aki ugyan segít, de változtatni nem hajlandó, hiszen tudja, hogy fölösleges.
A főhős felépít magának egy tökéletes világot a természetben, távol az emberi hülyeségektől és mocsoktól, és ezt a paradicsomi létet osztja meg az arra érdemes emberrel. Működhetne. Talán. De nem fog, mert a külvilágot nem lehet kizárni, különösen akkor nem, ha az ember változtatna rajta; ütköznek a szándékok és az értékek, a tenni akarásért lincselés jár.
Hatásos film, már a kezdésnél az. Testvérszerelmet ábrázol nagyon finoman, nyers erőt állatiasan; minden rendkívül stilizált és jelentőségteljes. Nyugodt és jó ritmusú film, melyben a némaság a természet beszédességétől nyer értelmet. Alig hallunk dialógust a két szereplő között, csak a természet elsőre unalmasnak tűnő csendjét, de megjelenik ellenpontként a falu, a zaj és a beleszőtt agresszív mondatok, a fülsüketítő lakodalmas diszkózene, az ordenáré közeg, ami után alig várja a néző, hogy visszameneküljön a csendbe és a főszereplő által kiválasztott és létrehozott világba.
