Te jó ég, mi történt?! Kritikusunk megtekintette a The Hunger Games második részét, és nem menekült futva a moziból.
Nem tudom, ki hogy van vele, én inkább nézek enyhén leegyszerűsített, de itt-ott gyomorszorító tini társadalmi antiutópiát, mint teljesen kiherélt, vértelen, ám cserébe buta vámpírrománcot. Talán Orwell is kevésbé szégyellné hatását Az éhezők viadalára, mint Bram Stoker az Alkonyatéra.
Az éhezők viadala: Futótűz korrekt folytatása egy korrekt kalandfilmnek. Emelkednek a tétek, újabb adalékokat kapunk az előző epizódban már megismert univerzumhoz (ami Az éhezők viadala esetében elég jól felépített és fantáziadús), ráadásul a hót szimplának, de szerethetőnek megírt hősök sem romlottak el útközben. Ami némileg nehezítheti a megértést, hogy a film túlzottan is épít az előző rész ismeretére.
Kalandfilmhez képest az akció felvezetése meglehetősen lassan csordogál: az érzelmi harapófogóba került és közben az álságos média által is szorongatott Katniss szenvelgéseit vagyunk kénytelenek végignézni. Némelyik jelenet erősen giccsbe hajlik, amit csak fokoz a hollywoodi blockbusterek örök betegsége, a filmzene krónikus agyonhasználása, ám végül is sikerül egy elég hiteles, többszörös dilemmarendszert felépíteni a lány köré.
false
Katniss nem egy túlárnyalt figura, de Jennifer Lawrence képes életet lehelni belé, és olyan dinamizmussal és tűzzel eljátszani, ami valóban a film motorjává teszi a főhőst. Lawrence remekül működik a csillogó, művi médiahajcihőbe belekényszerített nyers vadócként, aki egyetlen szemöldökráncolással teszi idézőjelbe az egész felhajtást. Olyan főhős, akiről elhisszük, hogy egy lázadás ikonjává válik. A többi mellékszereplő (Woody Harrelson, Philip Seymour Hoffman, Stanley Tucci, Lenny Kravitz) is csak használ a filmnek, kivéve a rettentően ciki Donald Sutherlandet és az ő félelmetesnek szánt szemmeresztéseit.
A film szimbólumrendszere és utalásai (a hatalom fasisztoid jelképei és az ellenállás titkos/tiltott motívumai) néhol túl szájbarágósak, de ez talán egy tiniknek szóló film esetén megbocsátható. Lehet, hogy nem tudatosan, de a viadal rítusai és a versenyzők fegyverei is bizonyos kultúrtörténeti hagyományokhoz kapcsolják a sztorit. Morális és pszichológiai dilemmák felvetésére ad lehetőséget az is, hogy Katniss a viadal során kénytelen csapatban dolgozni. A film általában is sokat foglalkozik a közösséghez tartozással, mely az egyetlen megoldásként jelenik meg a zsarnoksággal szemben, és nagyon amerikai ideát sugall. A viadal akciói most is rendben vannak, és akad egy-két kimondottan nyugtalanító próbatétel is. Kicsit több a vér, kevesebb a kamerarángatás, ám elég kurta-furcsa a zárlat. Nem vagyunk érte túl büszkék magunkra, de várjuk az újabb folytatást.
