Egymásra licitálnak a gonoszok: ha egyikük piramisokat lop, a másiknak minimum a Holdat kell eltulajdonítania. A nagy versengésben fontos szerephez jut három árvakislány, pláne, hogy észrevétlen megszelídítik a (nem is annyira elvetemült) főfondorlatos szívét.
A sötét oldal szépsége
A sandamosolyú Voltaire-nek tulajdonítják a mondást, miszerint nem bánja, ha földi pályája múltával nem a mennyországba, hanem a pokolba kerül: ott sokkal jobb a társaság. Ténykérdés, hogy az emberiség a felvilágosodás előtt és utána is (no meg alatta) előszeretettel vonzódott a sötét oldalhoz, persze, törekszünk jóra, csak hát ez a feketeség olyan vonzó, annyi minden érdekességet, (zsigeri) izgalmat kelt. Teremtésünk – emberré válásunk – óta együtt élünk a rosszasággal, az idők során pedig annyira megszoktuk, hogy meg is szerettük, vagy minimum: lényünk részévé vált. Nagy valószínűséggel mindennek egzakt okát nem tudjuk adni egy kis (film-) kritikai írás keretein belül, de a felvillantás szándéka vezetett, miszerint tagadhatatlanul rajongunk a velünk/bennünk élő gonoszért. Mint ahogyan a Star Wars-mitológia legnépszerűbb alakja nem Luke Skywalker, még csak nem is Han Solo, hanem Darth Vader. Aki már akkor kivívta szimpátiánkat, amikor még nem Anakin Skywalkerként ismertük, csupán egy feketeruhás halálosztóként. Halált nem oszt, de gonoszságával bőszen kérkedik a különc Gru (eredeti hangja: Steve Carell, szinkron: Scherer Péter) is.
Régi építőelemekből új ház
A figura és a történet – finoman szólva is – nem minden ízében eredeti, például Gru bizarr alakja és otthona hézagmentesen illeszkedik az Addams-i családfába, az Universal Pictures értékelendő teljesítménye nem a totális eredetiség, hanem, hogy nem bevált animációs széria (Jégkorszak) folytatását határozta el, hanem hogy valami teljesen újjal lepi meg a (gépi) rajzos filmek kedvelőit. Ehhez képest nem számít, hogy a film több eleme más alkotásokból ismerős lehet – felfoghatjuk a felnőtt kísérők kedvére tett (szokásos) filmutalásoknak is, mint amiképp ilyenek valóban akadnak itt –, a legfontosabb kérdés, hogy a használt építőkövekből össze tudtak-e rakni egy új várat. Össze. Pierre Coffin és Chris Renaud rendezők filmje lebilincselően jut el az elejétől a végéig.
Gonoszok párbaja
A szabad fordításban "vess meg engem" (Despicable Me) alternatív című családi moziban a "minyon-szolgahadával" (apró, a süteményre emlékeztető sárga szervizlények) a fő-gonosz–babérokra törő Gru az új idők új galádjával, Vektorral kénytelen megvívni a sötétlő elsőségért, aki a versengésben az egyiptomi piramisokat lovasította meg, amit Gru a Hold ellopásával kíván felülírni. A nagy tetthez azonban egy kínai miniatürizáló fegyverre és úrhajóra van szüksége, azaz: sok pénz kell, ezért a gonoszok titkos bankjához fordul (ironikus kiszólás a szülői nézőknek a válságba taszító ördögi pénzintézetekről). A kicsinyítő kalasnyikovot azonban hiába lovasítja meg Gru, a konkurense megszerzi, egyedül három, Vektorhoz bejáratos süti-árus árvakislány – Margo, Edith és Agnes – révén szerezheti vissza. A nagy gonoszság érdekében Gru nem átall jót cselekedni, és a lányokat magához veszi, hogy általuk bejusson Vektor agyonőrzött villájába.
Jól összerakott turmix
A nemes cselekedet nem esik a főhős jellemének ellenére, hiszen – mint Darth Vader – lénye legmélyén tulajdonképpen jó. Egyáltalán nem meglepő, hogy a kezdetben a kisebb-nagyobb gonoszkodásai révén bemutatott Gru (az előtte sorban állókat lefagyasztja, az örökbefogadás érdekében szemrebbenés nélkül – vadul – hazudozik stb.) a lányok hatására átalakul, hiszen pusztán azért öltötte magára a gonoszság álcáját, hogy anyjának bizonyítson. És egyébként meg hogy fittyet hányjon a (fél-) hülye világra.
A műfaji mix (Gru kütyüket gyártó szenilis mérnöke a Bond-filmek Q-ját idézi, van "rablós" mozi-szál, a három árva otthonkeresése kapcsán érzelmes dráma és így tovább, és így tovább) határozottan minőségi szórakozást eredményez, kicsik és nagyok egyaránt nagyokat nevethetnek és meghatódhatnak. A Gru még annak dacára is egy jól összerakott film, hogy kicsi "minyonokból" messze nem hozta ki a legtöbbet és a háromdimenziós lehetőségekből sem, utóbbi kapcsán viszont igaz, hogy ha meg igen, akkor nagyon.
Kinek ajánljuk?
- A Jégkorszak-típusú, egyszerre érzelmes és viccelődő animációk kedvelőinek.
- A minőségi animáció rajongóinak.
- Devizahiteleseknek (a gonoszok bankja miatt).
Kinek nem?
- Akik csak élőszereplőkkel tudnak elképzelni egy filmet.
- Gyerekgyűlölőknek.
- Igazán, de tényleg igazán gonoszoknak.
8/10
