A hatvan körüli agglegény, Giovanni Rómában él édesanyjával, akiről gondoskodik. Az idős asszony, Valeria a korát meghazudtolóan élénk, így Giovanninak önmagára nem sok ideje és energiája marad. Mivel anyagi gondokkal küzdenek, a tetemes rezsi-hátralék elengedése fejében a férfi elvállalja a házmester édesanyjának pár napos felügyeletét.
Amikor kiderül, hogy a mamával annak nővére is megérkezett, már nincs mód az ellenvetésre. Hamarosan még egy fővel bővül a társaság, ugyanis a háziorvosuk sem tud mit kezdeni édesanyjával az ügyelet alatt. Giovanni hirtelen négy élemedett korú hölggyel találja magát a nem túl tágas lakásban, és persze mindegyiküknek megvan a maga sajátos természete, bogara, betartani való diétája.
Valeria kényszeredett kedvességgel fogadja a jövevényeket, mert bár jól jön a hátralék elengedése, de az ő korában már nehéz alkalmazkodni a változásokhoz. Giovanninak is egész nap ugrálnia, figyelnie, főznie kell, kiszolgálni a gyámoltalannak tűnő matrónákat. Fokozatosan kiderül azonban, hogy nem is olyan elesettek és morcosak a hölgyek. Ahogy egyre jobban megnyílnak, a bágyadt légkört árasztó falak közé jókedv és kacagás költözik.
Eleinte Giovanni is kötelességtudatból látja el feladatait, melyek úgy kifárasztják, hogy alig várja a vendégeskedés végét. Ám a nénik olyan jól érzik magukat, hogy hangulatuk rá is átragad, és az események lassú sodrában rájön, hogy tulajdonképpen értelmet nyert az élete.
Bár a cím az éltes hölgyekre utal, a film valójában amolyan "one man show", hiszen a Giovannit játszó Gianni Di Gregoriónak ez nem csupán a második filmszerepe, hanem az első rendezése is. A Vénasszonyok nyara önéletrajzi ihletésű film, így a forgatókönyv is Di Gregorio műve. A helyszín pedig az író-rendező-főszereplő saját lakása, ahol ő is az anyjával élt együtt.
Napjainkban, amikor a mozi elsősorban a 18-49 éves korosztály kedvelt időtöltése, nem kis bátorságra vall 60-70 éven felüliek számára filmet készíteni. El kell ismerni, hogy a Vénasszonyok nyara szeretettel és tisztelettel kezeli a témát, és mindenképpen hiánypótló alkotás. Vélhetően ezért is jutalmazták a legjobb első film díjával a tavalyi Velencei Filmfesztiválon.
Harmincas nézőként azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a történet túlságosan eseménytelen, hiányoznak belőle a fordulatok, de még az igazi konfliktusok is. A mulatságosnak szánt szituációk is csak némi jóindulattal nevezhetők mosolyfakasztónak. Persze ez nem feltétlenül baj, hiszen a film tempója így illeszkedik a célközönség életritmusához. Kérdés, hogy ők vajon beülnek-e majd a moziba...
Kinek ajánljuk?
- 60 felettieknek, akik nyugodt kikapcsolódásra vágynak.
- Akik nem szeretik a túlzsúfolt mozitermeket.
Kinek nem?
- 60 alattiaknak.
- Akiknek sok vizuális és történetvezetési ingerre van szükségük.
5/10
