Az élet csodái egy nagyon szép film, melyet pihenésként is érdemes megnézni. Mégsem felszínes szórakozásban lesz részünk. A volt francia gyarmat, Vietnam fővárosában Hanoi-ban játszódik, napjainkban. Wong Kar-vai Szerelemre hangolva című filmjéhez hasonlóan a kelet-ázsiai nagyvárosok mélabús boldogsága kísért a nyári monszunesőben. A páradús levegőben ezúttal finoman metszett szemű, apró vietnami lányok, három nővér - Lien, Suong, Khanh - szép kezükkel fura keleti ételeket főznek, gyömbéres csigát esznek desszertként, s bambuszrügyeket rendezgetnek, füstölőket égetnek anyjuk halálának évfordulóján. Lien, a legfiatalabb Hai-jal, bátyjával él és kicsit szerelmes belé. Legalábbis ő a férfiideálja és ezt hangoztatja is minden nap. Egy ilyen fiút találnia nem lesz könnyű, ő is sejti, de megteszi első suta próbálkozásait. Soung és Knah férjnél vannak, de mint kiderül nem ismeretlen már számukra a hűtlenség. A három nővér történte, kapcsolatuk a férfiakkal, terhességük elbeszélése sokat elárul a nők belső világáról. A kamera türelmesen elidőz minden mozdulatukon, s csodálatos arctanulmányokat komponál a három gráciáról. Mindennapjaik, cselekedeteik természetes része a múlt, a szülők öröksége, a hagyományok.
Tran Anh Hung (a vietnamiak is a családnevet írják előre), a vietnami rendező és felesége, Tran Nu Yen-Khe 1975 óta Franciaországban élnek. Ahogyan első két filmjükben, a mostaniban is a feleség játssza a női főszerepet (Lient). A zöld papaja illata (1993) egy szolgálólány karrierjét mesélte el az ötvenes évekbeli Saigonban. E lassú ritmusú, meditatív film után A riksás fiú (1995) nyersebb hangvételű, véres elbeszélése következett, mely a saigoni szegények és bűnözők világában játszódott s egy riksás fiú gengszterré nevelésének történetét mondta el. Az élet csodái (2000) ismét egy harmonikusabb, szemlélődő alkotás Hanoiból. Mindhárom filmje részben francia produkcióban készült, de Vietnamban forgatták, s azonnal nagy európai elismerésben részesült, az első Cannes-ban Aranypálmát, a második Velencében Arany Oroszlán nyert.
Időtlen, apolitikus film. Nem szól sem a vietnami háborúról, sem a szocialista Vietnamról. Inkább régi Japán metszetekre emlékeztet. Egyszerű mindennapi emberi kapcsolatokat mutat meg, rendkívül könnyedséggel és finomsággal. Olyan boldogságot jelenít meg, mely a bánatot, a halált is a szépség és az élet részének tekinti. Az akciófilmekbe belefáradt néző olyan friss és különleges képeket láthat Hanoi-ból, mely könnyű nyári szellőre emlékeztet.
