A Shakespeare dráma első fontos, ünnepelt feldolgozásában a két címszereplő együttes életkora több mint 75 év volt, és ezt nem furcsállotta senki, majd jött Franco Zeffirelli, és tényleg fiatalokra osztotta a fiatalok szerepét - imádta is mindenki érte!
Miért is olyan fontos ez a film, amely William Shakespeare halálának 400. évfordulójára, bemutatása után majdnem 50 évvel ismét a hazai mozikba kerül? Shakespeare egyik legnépszerűbb – és egyben egyik legújszerűbb – drámáját valamikor 1591 és 1596 között írta, az első dokumentált előadásról pedig 1662-ből szól feljegyzés, és ekkor még férfiak játszották a női szerepeket is. Aztán fordult a világ, nők is színpadra léphettek, majd megszületett a mozgókép, és a filmesek is felfedezték maguknak Shakespeare-t. Az MGM stúdió 1936-ban készítette el nagysikerű, 4 Oscarra jelölt Rómeó és Júlia feldolgozását George Cukor rendezésében, illetve Leslie Howard és Norma Shearer főszereplésével, és bár nagyszerű színészekről van szó, ekkor már fiataloknak aligha lehetett nevezni őket, hiszen összesen több mint 75 évesek volt. Még sokáig nem volt szokás fiatalokat fiatalokkal eljátszatni, és többek közt ezért volt olyan forradalmian új Franco Zeffirelli munkája. Az 1968-as Rómeó és Júlia a beat generáció filmje volt, elhozta az ifjúság lázadásának szellemét, miközben mindvégig hű marad Shakespeare szelleméhez.
Sokatmondó tény, hogy Zefirelli először az ekkor 25 éves Paul McCartneyt kérte fel Rómeó szerepére, aki a Beatles turnéi miatt nem tudta elfogadni a felkérést, így kapta meg a 17 éves Leonard Whiting a férfi főszerepet, a Júliát játszó, alig 16 éves Olivia Hussey pedig csak külön engedéllyel állhatott félmeztelenül a kamerák elé az egyik legintimebb jelenetben. A film újszerű „marketingje” ki is használta mindezt, elhintették, hogy Hussey valójában a rendező lánya, kiszivárogtatták, hogy a lány semmilyen tésztaételt nem ehetett, hogy megőrizze az alakját, majd a premierkor azt híresztélték, hogy a színésznőt kora miatt nem engedték be a moziba, nehogy meglássa meztelen önmagát, és ezzel közel is jártak az igazsághoz. Persze volt egy másik oldala is a filmnek: csodálatos, korabeli helyszíneken forgatták, a XIV századi Palazzo Borghesében, a toszkánai St. Pietro templomában,.a sienai Palazzo Piccolominiben, az umbriai Gubbióban és Montagnanában, a film narrátora pedig egy olyan „Shakespeare klasszikus” volt, mint Laurence Olivier, aki ingyen. szívességből ugrott be a szerepbe, sőt, több pocsék angolsággal beszélő olasz színész szinkronját is bevállalta, úgy, hogy azt kérte, ne tüntessék fel a nevét.
És persze ott volt Nino Rota zenéje és Pasqualino De Santis operatőri munkája, a mellékszereplők közül Michael York Tybalt, John McEnery pedig Mercutio szerepében, és bár Franco Zeffirelli eredetileg csak tévéfilmben gondolkodott, majd akkor lett mozifilm a projektből, amikor a Paramount beszállt és megsokszorozta a költségvetést, mindig idők egyik legnagyobb sikere lett az első igazi tinifilm. A Rómeó és Júlia négy jelölést kapott, amiből kettőt díjra is váltott – a legjobb operatőri munkáért és jelmezért -, és a mai napig ez az utolsó Shakespeare feldolgozás, amit a legjobb filmkategóriában Oscarra jelöltek. Azt pedig a végére hagytuk, hogy Thom Yorke, a Radiohead énekese szerint, ha nincsen ez a film, akkor az együttese sem jön létre soha. Ki gondolta volna?
