Ami a családban marad
Van egy speciális elméletem arról, észak-európai filmesek miért választanak oly gyakran brutálisan végződő családi eseményt filmjük témájául. Míg mondjuk a dél-európai kultúrákban szintén erős a család, mint intézmény tisztelete, a filmekben a családi események általában valami örömteli, sőt szinte diadalittas és eksztatikus eseményként jelennek meg (persze, kivételek itt is vannak, pl. Csúfak és gonoszak), addig az északi filmekben hosszas téblábolás után röpke feszengés, majd borul a bili: valaki meghal, de hogy vér folyik az biztos. Ami délen komédia, vigalom, az északon mindig dráma, tragédia. Néha olyan abszurd, hogy már tragikomikus. Bergman Fanny és Alexandere szinte enciklopédikusan összefoglalja mindezt - bár nyilván nem ez a célja -, van ott minden, keresztelőtől temetésig. Vinterberg Születésnapja pedig egy kész apokalipszis, de a Családban marad esküvője sem kisebb sorscsapás... Szerintem, vélem ezt mindenféle családszociológiai kutatás nélkül, az időjárás az oka mindennek. A hosszú, hideg estéken sokat van összezárva a család, ám mindenki begubózik meleg takarójába és csendben mered a kandalló tüzébe, tévére, a plafonra, akárhová. A zárkózott északi mentalitás nem is enged amolyan locsifecsi kitárulkozást. Az együttélés azonban ettől függetlenül gerjeszti a legkülönfélébb problémákat, melyek csak gyűlnek s gyűlnek, aztán ha adódik alkalom, gejzírszerűen törnek felszínre. Ilyen alkalmak lehetnek a különféle családi ünnepek, ahol még a legjózanabb családban is elpukkan egy-egy üveg pezsgő és az alkohol, mint tudjuk, felszabadítja az elfojtott dolgokat... Normális esetben persze minden a családban marad, ám a filmek rendszerint nem normális esetekről mesélnek, hiszen azok érdekesek. Ettől függetlenül Óskarsdóttir filmjében minden normálisan indul: a menyasszony hosszan készülődik, mindenki rá vár. A vőlegény ideges, a vendégsereg (jellemző északi visszafogottsággal, mindössze tíz-egynéhány ember) félszegen ismerkedik egymással. Egy vidéki templomba tervezik az esküvőjüket és mivel a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt az esküvő előtt, külön busszal indul el a két család és baráti társaságuk. Egy kis kitérő után eltévednek, de a buszokon eluralkodó hangulat miatt később ez lesz a legkisebb probléma. Minden fortyogni kezd...

Esküvői road movie
Izlandi film izlandi helyszíneken játszódik, érdekes módon süt a nap, viszont fúj a szél, és szemlátomást hideg van. A minap láttam svéd futballszurkolókat félmeztelenül sörözni a jeges +18 fokban, így nem lepődtem meg, hogy a film szereplői lenge topban, ingujjban rohangásznak. Ezek megszoktak azt az időjárást. Izland amúgy gyönyörű, mint naplemente lehet a Marson, csak jeges kékesfehérben. Fontos szereplője a táj a filmnek, amely egy végtelennek tetsző bolyongás úttalan utakon, fjordoktól fjordokig, keresve a megfelelő pici fehér templomot piros tetővel. Izlandon kizárólag pici fehér templomok vannak, kizárólag piros tetővel. A hosszú úton, a végtelen sivár tájjal mintegy éles kontrasztot alkotva, a buszokba zárt násznép minden szereplőjéről kiderül valami furcsaság, kiről bizarr, kiről meglepő, kiről mulatságos, kiről éppen hogy semmi különös. Konfliktusok szövődnek elejtett félmondatokból, vádak és indulatok feszülnek egymáshoz az abnormális helyzetben a látszólag jól szituált, normális emberekből fura, habókos figurákká váló násznép között. Az oltárig vezető út számukra hosszú és őrjítő, groteszk odüsszeia, ami viszont a néző számára kifejezetten mulatságos.

Dogmátlanított Dogma-film
Óskarsdóttir, alaposan ismerve a Dogma kitételeit, okosan csak a használhatókat alkalmazta filmjében: időrendben, néhány nap alatt, négy darab, folyamatosan forgó kamerával vette fel a jeleneteket. A színészek semmit nem tudtak a partnereik motivációiról, "titkairól", így sokszor improvizálva, ám ezáltal a lehető legteljesebb hitelességgel oldották meg a helyzeteket. Végig kézikamerával készült a film, amit én speciel igencsak unok, de hál istennek itt nem ráng annyira, hogy nézhetetlen legyen a kép. A zene, dogmatikusan, részben az, amit az egyik szereplő a kezében lévő gitáron pötyög, ám részben hozzáadott: A The Tiger Lillies vérfagyasztó atmoszférát teremtő földöntúli hangjai nagyban hozzájárulnak a film sajátos hangulatához. Furcsa, fanyar humorú, groteszk kamaradráma ez, mely bővelkedik szívmelengető pillanatokban (pl. az öreg és a nagymama kettőse a roncsautóknál) és ellenállhatatlanul mulatságos (pl. a templom keresése, a részeg pap, stb.) pillanatokban egyaránt.

Kinek ajánljuk?
- Esküvő előtt állóknak és ifjú házasoknak.
- Izland szerelmeseinek.
- "Dogmatikusoknak".

Kinek nem?
- A műfaji filmek kedvelőinek.
- A Dogma ellenzőinek.
- Fázósaknak.


7/10