1960, Franciaország

Az 1960-as labdarúgó Európa-bajnokság volt az első UEFA által rendezett Eb. A tornát ekkor még Európai Nemzetek Kupájának hívták, de annak a négyévenkénti sorozatnak az első bajnoksága volt, mely máig is az Európa-bajnokságokat jelenti. A döntő mérkőzéseit Franciaországban vívták. A magyar válogatott az első fordulóban a szovjetekkel került össze, s a moszkvai 1-3 után itthon a Népstadion 90 000 nézője előtt is vereséget szenvedett és kiesett. Az Európa-bajnoki címet végül a Szovjetunió szerezte meg: a párizsi döntőben hosszabbításban legyőzve a jugoszláv csapatot.

1964, Spanyolország

Ez volt a második UEFA-rendezésű torna, mely a későbbi Európa-bajnokságok elődjének tekinthető. Az franciaországi viadalt követően már ekkor érvényesült a négyévenkénti rendezés elve.

Az Eb-t elejétől fogva egyenes kieséses rendszerben rendezték, meglepetéscsapata Luxemburg volt. A második fordulóban 3-2-es összesítéssel kiverte Hollandiát, a legjobb négy közé jutásért pedig kétszer is döntetlent játszott Dániával, s csak a semleges pályán lejátszott harmadik mérkőzés döntött minimálisan Dánia javára. Rajtuk kívül a címvédő szovjetek, a házigazda spanyolok és többek között Benével, Alberttel, Göröccsel, Mészöllyel felálló magyarok jutottak. A négy ország közül Spanyolországot választották a záró szakasz helyszínéül.

Az elődöntőben a Szovjetunió könnyedén győzte le 3-0-ra a dánokat a Nou Campban, Barcelonában, míg Madridban, a másik elődöntőben Bene 84. percben szerzett góljával a magyarok hosszabbításra mentették a hazaiak elleni meccset, de a ráadásban aztán mégis a spanyolok szerezték meg a győzelmet. A bronzéremért lejátszott találkozón is hosszabbítás döntött: Bene ezúttal a vezetést szerezte meg már a 11. percben, a dánok azonban a 87. percben egyenlítettek. A hosszabbításban Novák két gólja mégis azt jelentette, Magyarország nyeri a bronzérmet.

A döntőbe Spanyolország és a Szovjetunió került, a Santiago Bernabéu stadion 79 000 nézője előtt a házigazdák nyerték meg az Európa-bajnokságot.

1968, Olaszország

Az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokság záró szakaszát 1968. június 5. és június 10. között Olaszországban tartották - ebben az évben változtatta nevét az Európai Nemzetek Kupája Európa-bajnokságra. Ezen kívül megváltozott a selejtezők struktúrája is: a kieséses szakasz mérkőzései oda-visszavágósra változtak, melyeket egy újonnan bevezetett csoportkör előzött meg, ugyanúgy oda-visszavágós rendszerrel.

A záró szakaszba viszont továbbra is csak négy csapat juthatott be, akik mindössze két elődöntőt, egy bronzmérkőzést és egy döntőt játszottak. A négyes torna két elődöntőjén csak egy gól született, Jugoszlávia Dzsajics góljával verte Angliát Firenzében. Nápolyban ellenben  a futballtörténelem egyik legemlékezetesebb estéjét kapták a szurkolók. Az Olaszország-Szovjetunió mérkőzésen gól nem volt, izgalom annál több. A döntőbe jutást a szabályok szerint döntetlen állásnál nem hosszabbítás és büntetőpárbaj döntötte el, hanem pénzfeldobás. Ez az olaszoknak kedvezett. Olaszország számára a döntő sem ment éppen simán: a római fináléban hosszabbítás után 1–1 lett a végeredmény, de az Eb-címről pénzfeldobás mégsem dönthetett, ezért egy újabb meccs következett, amit a taljánok két góllal megnyertek.

1972, Belgium

Az 1972-es kontinenstorna Belgiumban zajlott, 1972. június 14. és június 18. között. Ekkor még mindig csak négy ország csapata juthatott ki a végjátékra, ahol a már megszokott két elődöntőt, a bronzmérkőzést és a döntőt játszották le. A rendező országot csak a selejtezők lejátszása után hirdették ki. Azok közül sorsoltak, melyek indultak a selejtezőkön és továbbjutottak a záró szakaszba.

A finálét a brüsszeli Heysel Stadionban játszották június 18-án, az 1960-as Európa-bajnok Szovjetunió ellenfele az NSZK volt. A mérkőzést a nyugatnémet csapat 3-0-ra nyerte, és története első Európa-bajnoki címét szerezte meg.

1976, Jugoszlávia

Az 1976-os Eb záró szakaszát Jugoszláviában, 1976. június 16. és június 20. között tartották.

A Csehszlovákia-NSZK fináléban, Belgrádban, a rendes játékidő után 2–2 volt az eredmény, ezt követően a hosszabbításban nem esett gól. A büntetőpárbajt a csehszlovák válogatott húzta be, amely története első Európa-bajnoki címét ünnepelhette. Az utolsó tizenegyest Antonín Panenka emlékezetes módon végezte el: a nekifutást követően a labda alá nyesett és a játékszer az elmozduló kapus mellett a háló közepébe hullott. Az ilyen típusú tizenegyest Panenka-tizenegyesnek is nevezik azóta.

1980, Olaszország

Olaszország látta vendégül a nemzeti együtteseket 1980. június 11. és június 22. között. Ez volt az első Európa-bajnokság, melyen nyolc ország válogatottja kvalifikálhatta magát.

Mivel megnövelték a résztvevők számát, ezért a végjátékban is változtatásokra volt szükség. Két csoportot hoztak létre, mindkettőben 4–4 ország válogatottjával, melyben minden csapat az összes csoport-társával egyszer játszott. A csoportgyőztesek egyből a döntőbe kerültek (nem voltak elődöntők), a csoportmásodikok pedig a bronzmérkőzésen mérkőztek meg egymással a harmadik helyért.

Az Eb-k történetében utoljára játszottak meccset a harmadik helyért, s némi meglepetésre Csehszlovákia maratoni tizenegyespárbajban verte a házigazdákat. Az aranyérmet az NSZK játékosainak nyakába akasztották Belgium 2-1-es legyűrését követően.

1984, Franciaország

1984. június 12. és június 27. között Franciaországra fókuszált a futballvilág. Immáron másodszor a házigazda automatikusan bejutott a záró szakaszba, így Franciaországnak nem kellett selejtezőket játszania. A döntőt a párizsi Parc des Princes stadionban játszották 1984. június 27-én, a Michel Platini-vezette gallok 2-0-ra győzték le a spanyol válogatottat, és történetük első Európa-bajnoki címének örülhettek.

1988, NSZK

A nyolcadik Európa-bajnokság döntőjét a müncheni Olympiastadionban játszották június 25-én. Az első kiírás győztese, a Szovjetunió ellenfele Hollandia volt. A csoportmérkőzések során már találkozott a két csapat, akkor a szovjetek nyertek 1–0-ra, a döntő azonban a holland válogatott sikerét hozta (többek között Marco Van Basten emlékezetes kapásgóljával), amely történetének első kontinensbajnoki címét jelentette.

1992, Svédország

Ezen az Eb-n utoljára nyolc ország válogatottja juthatott be a záró szakaszra. A Szovjetunió kis idővel az ország felbomlása előtt bejutott nyolcas döntőbe, így a FÁK (Független Államok Közössége) zászlaja alatt indult el a tornán, még mielőtt a volt szovjet államok megalakították volna saját válogatottjaikat.  Természetesen Jugoszlávia is kvalifikálta, ám a délszláv háborúra való tekintettel kizárták a tornáról és a selejtezőcsoportjukban második Dánia indulhatott helyettük. A dánok óriási meglepetést okozva meg is nyerték ezt az Európa-bajnokságot: a döntőben a friss világbajnok Németországot győzték le 2-0-ra.

1996, Anglia

Az Eb szlogenje a „Foci hazatér” volt, mivel először fordult elő, hogy a labdarúgás szülőhazájában, Angliában rendezték meg a kontinenstornát és első alkalommal vett részt 16 csapat. A döntőt 1996. június 30-án vívta a londoni Wembley-ben a kétszeres Európa-bajnok Németország, és az 1976-ban még Csehszlovákiaként diadalmaskodott Csehország. A mérkőzést hosszabbítás után, Oliver Bierhoff révén az Eb-k történetének első aranygóljával nyerte a német csapat 2–1-re. Ezzel  a győzelemmel Németország lett az első olyan csapat, amely három Európa-bajnokságot nyert.

2000, Belgium és Hollandia

Az Euro 2000-et Belgium és Hollandia közösen rendezte június 10. és július 2. között. A tornán 16 csapat vett részt. A rendező országokon kívül minden csapatnak selejtezőkből kellett kvalifikálnia magát. A belgák már a csoportkörben kiestek, míg a hollandok a 3. helyig jutottak. A torna talán legnagyobb meglepetését Portugália okozta, miután veretlenül megnyerték csoportjukat –3–0-ra győztek többek között Németország ellen –, az elődöntőig masíroztak, ahol hosszabbításban kaptak ki Franciaországtól. A viadalt végül Franciaország nyerte, miután a döntőben David Trézéguet aranygóljával verték Olaszországot 2–1-re.

2004, Portugália

Ahogyan az ezt megelőző két tornán, ezen is 16 csapat vett részt. A mérkőzések helyszínének nyolc város 10 stadionja adott otthont. A döntőt 2004. július 4-én játszották és majdnem megismétlődött a nyitómérkőzés eredménye, amelyen a házigazda portugálok játszottak a görögökkel. A döntő 57. percében Baszinasz szögletét Hariszteasz fejelte a kapuba és így Görögország 1–0-ra győzött. A hellének győzelme – akik még soha nem nyertek döntőt – óriási meglepetés volt (a legnagyobbnak számító angliai bukméker irodák az Európa-bajnokság előtt 100:1-es oddsot adtak görög-győzelemre). A sportszakértők, kommentátorok és a közvélemény szerint soha még ennyire esélytelennek tartott csapat nem nyert rangos tornát.

2008, Ausztria és Svájc

Másodszor látta vendégül két ország a mezőnyt, ezúttal Ausztria és Svájc. A tornát június 7-étől június 29-éig rendezték a két közép-európai országban. Érdekesség, hogy az osztrák labdarúgó-válogatottnak a 2008-as volt az első Eb, amelyen részt vett, korábban sosem sikerült kvalifikálnia magát a nevesebb eseményre.

A fináléban a korábbi háromszoros Európa-bajnok Németország és az 1964-es Eb-győztes Spanyolországgal küzdött meg a trófeáért, végül 1–0-ra a spanyolok győztek Fernando Torres góljával.