Nem hiába dicsőíti mindenki az HBO legújabb saját gyártású sorozatát, hisz minden ízében egyedi, abszolút 10/10, sőt, az nem nagyképűség azt mondani, hogy minden idők drámasorozata, ami nemzetközi terepen is megállná a helyét.
A történet és a képlet egyszerű: tisztességtelen módszerekkel szerzett pénzeken fényűző életet élő család totál hétköznapi vekengéseiről, önmegvalósítási problémáiról, kötelességtudatról, becsületről és még sorolhatnánk. Ezek miatt a hétköznapi eszmék és érzelmek miatt csúszik ugyanannyira sikamlósan a téma egy 60 négyzetméteres albérletben élő fiatal pár számára, mint egy jóléti, újgazdag, rózsadombi elvált szülők, kissé elkényeztetett gyerekeinek.
A sorozat alapjául szolgáló fő cselekmény nagyjából egy hetet ölelhet fel, ami egy nagyon kemény érzelmi hullámvasút, amely átmegy a kísértetkastélyon és kikacsint a szerelemalagútnál. Mesterien zsigeri és up to date dolgokkal bombázza a néző agyát az Aranyélet úgy, hogy közben egyáltalán nem érződik a már jól ismert izzadságszag. Ha valami, akkor ez bizony tartalomgyártási bravúr. De nem a patikamérlgen kimért fajta, hanem az egyszerű zsenialitási.
Hogy miért lehet csak hozsannázva, az egekig magasztalva beszélni erről a sorozatról? Nem, nem csak azért, mert végre nincs indokolatlan magyar slágerek aláfestőzenéivel kitömve az üresjáratok, bár ez is untig elég lenne, hanem azért, mert az adott jelenet csúcspontjánál elvárt és valahol kiszámítható tett helyet egy picit más megoldást kapunk. Például: amikor Hollós Endre előzetesben csücsül, és Márk kutyaetetés címszó alatt itatja drága pezsgővel a suli legszebb csaját, majd megjelennek a rosszfiúk és kérik Endre bá’ laptopjának a jelszavát, akkor a fiút akár el is kezdhetne hősködni a fiókban talált pisztollyal, de ehelyett bemondja a hirtelen bevillanó jelszót, ami a saját születési dátuma. Ezzel az aprósággal mélyül Márk karaktere és vésődik be jobban a sorozat üzenete, hogy a család a minden.
Az évadzáró jelenet, mert nagyon reméljük, hogy nem sorozatzáróról van szó, olyan szinten brutális cliffhanger, hogy az már fáj, annyira jó. Az Aranyéletért nagyon érdemes volt 2015-ben tévét nézni. Reméljük sok ilyen pozitív élmény vár ránk 2016-ban is!
