Az HBO nemcsak drámában rettentő erős

Nagypályások. Krízisben. Az alelnök. Szilícium-völgy. Törtetők. Egyszer fent…inkább lent. Hat sorozat, amiben tulajdonképpen csak az a közös, hogy az HBO valamelyik csatornáján láthatók és viccesek.

Az egyikben egy visszavonult amerikaifutballista igyekszik segíteni a még aktív pályatársakon, hiszen ő már elkövette az összes olyan marhaságot, ami ők majd még csak most, az első többmilliós szerződés aláírása után fognak. És nyugi, el is követik mindet, sőt. Ez a Nagypályások, a főszerepben Dwayne Johnsonnak, akit ugye leginkább akciófilmekből ismerünk, de komikus szerepben is nagyszerű. A sorozat első része még nem nagyon találta az egyensúlyt a komikum és a dráma között, és mintha az alapanyaggal, a profi amerikaifutball-ligával is nagyon szőrmentén bánnának, de a hatrészes első évadban van még idő küszöböni a csorbán. A futballistamúlttal büszkélkedő Johnson mindenesetre vicces, és erre azért lehet sorozatot alapozni.

A Krízisben egy politikai szatíra, amitől nem szabad olyan poénokat várni, mint egy Rém rendes családtól, hiszen egy küszöbön álló világháború kirobbanásához sokkal kifinomultabb humor kell. Tim Robbins és Jack Black vígjátéksorozata azonban ezt egyelőre nem tudja hozni, a legviccesebbek azok a jelenetek, amikben a két főszereplő a helyzetkomikumra épít és nem az éles nyelvű dialógusokra, de a Nagypályásokhoz hasonlóan egy rész alapján ítélni nem igazén lehet. Pedig a történetben van potenciál: az USA éppen nem nagyon tudja eldönteni, hogy a Pakisztánban katonai puccsal hatalomra jutott új vezető valóban tiszta őrült-e vagy sem, és a terepen csak egy ügynökük van tűzközelben (Jack Black) és ő sem áll a helyzet magaslatán. Közben a védelmi miniszter már bombáztatná az országot, akülügyminiszter (Tim Robbins) pedig csak annyi ideig józan és képes nem a délutáni pásztoróráira gondolni, hogy ezt valahogy megakadályozza.

A fenti két vadonatúj vígjáték olyan, jelenleg is látható sorozatok mellé akar majd felnőni, mint Az alelnök, ami minden idők legjobb politikai szatírája az amerikai alelnöki hivatalról, vagy a Szilícium-völgy, a tech-startupok világában játszódó, első hallomásra elég szűk körű érdeklődésre számítható sitcom, de amiről tíz perc után kiderül, hogy az egyik legviccesebb dolog, amit az utóbbi 20 évben a tévében bemutattak, és simán közérthető, sőt, nagyszerűen bemutatja egy olyan iparág működését (az amerikai internetes vállalkozásokét) amiről eddig nem nagyon tudott túl sok mindent az ember, csak azt, hogy ilyen cég a Facebook, a Google és a Twitter is.

És ha még régebbre nyúlunk vissza, az HBO-nak köszönhetjük a Hollywood csillogó világát belülről bemutató Törtetőket, amiben négy gyerekkori haver kalandjait követjük nyomon, vagy az Egyszer fent…inkább lent, ami a tahó vígjátékok netovábbja, hiszen mindent és mindenkit megsértenek benne, a melegektől a keresztényeken át a nőkig, és az ember pontosan tudta, hogy ezt nem szabadna néznie, de a rém beképzelt baseballjátékos, Kenny Powers kalandjait nem lehetett nem nyomon követni.