Számtalan katasztrófafilmet láttunk már, ezekben egy hős általában végül megmenti a világot, de közben senki nem nevet. A forgatókönyvet is jegyző elsőfilmes rendezőnő, Lorene Scafaria úgy döntött, megújítja a műfajt.
A vég kezdete
Dodge (Steve Carell) feleségével együtt az autóban ülve hallgatja a híreket, amikor bemondják, hogy sajnos minden próbálkozás kudarcba fulladt, a Föld felé tartó gigantikus aszteroidát már semmi nem állíthatja meg. A becsapódásig 21 nap van hátra, addig is hallgassanak rock-klasszikusokat. A nej – meghozva a régóta halogatott döntést – azonnal lelép, Dodge-ot pedig barátai feltétlenül össze akarják hozni valakivel, nehogy már egyedül haljon meg. Emberünk nem kér se az őrült bulizásból, se a csajozásból, mégis úgy alakul, hogy megismerkedik a házban lakó Pennyvel, és amikor a magukból kivetkőzött utcai hordák fosztogatni kezdenek, együtt menekülnek. Céljuk is van: a lány szeretne hazajutni a szüleihez, a férfi pedig még egyszer találkozni akar ifjúkori szerelmével.
[img id=373639 instance=1 align=left img]Apokalipszis újratöltve
A történet remekül indul: fekete humorával és abszurditásával teljesen új dimenzióba helyezi a világvége-filmek fogalmát, és friss poénjaival nem kíméli a néző rekeszizmait. Tanúi lehetünk, ahogy egyesek az utolsó három hétben akarnak új életet kezdeni, és halálosan komolyan gondolják, hogy most megvalósítják eddig parlagon heverő álmaikat. A biztosítási ügynökként dolgozó Dodge pedig apokalipszis-biztosítást ajánlgat az ügyfeleknek, melynek hátrányai közül azt emeli ki, hogy sajnos meglehetősen drága. Jó hír viszont, hogy a hirtelen üresedések miatt akár pénzügyi igazgató is lehetne a cégnél, és ezentúl mindennap megengedett a lezser öltözet.
Sírva vígad
Kár, hogy a szerző-rendező nem tudta eldönteni, mit is akar inkább: nevettetni vagy megríkatni? Amint ugyanis Penny figurája képbe kerül, az abszurd komédia road movie-ba oltott romantikus vígjátékká szelídül, majd végül drámába fordul. A meglepetést felváltja a kiszámíthatóság, a szatírát a szentimentalizmus, ami körülbelül három esetben már a giccs határát súrolja. Hogy alulról vagy felülről, azt mindenki vérmérséklete szerint döntse el. Ám azért ne legyünk túl szigorúak: a film ezzel együtt is jó szórakozást nyújt, és ha fel tudjuk dolgozni, hogy az önfeledt kacagás nem tart a játékidő végéig, és ha nincs ellenünkre, hogy az alkotó az emberi kapcsolatok fontosságával is szembesítsen minket, akkor elégedetten távozhatunk a moziból.
Ez vajon mi?
Steve Carell ezúttal is pompásan alakítja a szimpatikus lúzert, és Keira Knightleytól sem idegen a lökött csaj figurája. Igaz, kettejük között nem túlzottan szikrázik a levegő, mégis szerethető párost alkotnak. A mellékszerepekben pedig olyan színészek tűnnek fel, mint Martin Sheen, William Petersen és Aleister, a kutya. Lorene Scafaria részéről sem volt ez rossz első próbálkozás, de legközelebb azért nem árt jobban behatárolnia a célközönséget, mert az abszurd humor és a könnyes melodráma kedvelőinek nem biztos, hogy elég nagy a közös halmaza.
Kinek ajánljuk?
Aki egyaránt kedveli a fekete humort és a katartikus érzelmeket.
Aki kedveli Steve Carellt és/vagy Keira Knightleyt.
Aki rendhagyó katasztrófafilmre számít.
Kinek nem?
Aki hagyományos apokalipszis-jeleneteket szeretne.
Aki szerint Carell és Knightley abszolút össze nem illő páros.
Aki elvárja, hogy a világot ezúttal is megmentse egy amerikai szuperhős.
7/10
