A megszépítő messzeségből az ember hajlamos azt hinni, hogy Nagy-Britanniában minden előkelő, stílusos és szofisztikált. Andrea Arnold rendezőnő azonban megmutatja nekünk, hogy ott is vannak kietlen munkásnegyedek, lepusztult lakótelepek, lecsúszott emberek, és kilátástalan jövők.
Londontól keletre
A 15 éves Mia (Katie Jarvis) egy ilyen lehangoló lakótelepen él nála nagyjából kétszer idősebb, egyedülálló anyjával és kishúgával. A nyitójelenetekben Mia elküldi a búsba egyik cimborája apját, lefejel egy helyi csajt, majd hazaérve veszekszik egyet az anyjával, és kölcsönösen kapcarongyként kezelik egymást a húgával. Mia nem éppen Hello Kitty-lány: agresszív, nyers, cinikus, mindenkivel barátságtalan, és dühös az egész világra. Tüskéi mögött ugyan érző szív lakozik, ez azonban csak ritkán, akkor sem embertársaival kapcsolatban nyilvánul meg.
Az élet a lakótelepen nem sok kilátással kecsegtet: Mia már iszik, kerüli az iskolát, és kezd fiúzni, úgyhogy nagy eséllyel ugyanúgy végzi, mint az anyja. De a remény hal meg utoljára, úgyhogy szorgalmasan gyakorolja hobbiját, a hip-hop táncot, igaz, nincsenek konkrétan körülhatárolt ambíciói.
Külvárosi amorózó
A napok egyformán telnek, senki nem vár különösebb változásokat, ám amikor felbukkan Mia anyjának új pasija, Connor (Michael Fassbender), a zavaros állóvíz még jobban felkavarodik. Connor egyrészt sármos és jóképű a maga módján, másrészt kedves és figyelmes Miával, akit eddig ilyesmivel senki nem kényeztett el. Így aztán egyszerre látja a férfiban a vonzó pasit és a támogató apafigurát.
Ez az élet, Babolcsai néni
A lány táncos karrierről álmodik, és Connor bátorításának hatására jelentkezik egy felhívásra. Egy másik filmben biztosan ki is tudna törni szűkre szabott keretei közül, itt azonban ő is csak olyan, mint az a láncra vert ló, amit megpróbál kiszabadítani, de hiába. Másrészt a felszínen határozottnak tűnő lány valójában nagyon is befolyásolható, így a dolgok végül kicsúsznak a kezei közül. Csalódottsága olyan tettekre ragadtatja, amelyek jó eséllyel tragédiába torkollnak.
Andrea Arnold filmje - amely tavaly elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének különdíját - realista, mentes a szentimentalizmustól, és meg sem próbálja szebb színben feltüntetni, vagy mentegetni Miát, sem pedig a többieket. A helyzetek hitelesek, az érzelmek őszinték, a párbeszédek valóságosak. Bár a rendező nem oldja humorral a feszültséget, némi iróniát mégis felfedezhetünk: a lakótelepi nappali pálmafás posztere hazánk hasonló otthonainak is emblematikus díszítőeleme volt.
Vasútállomásról a vászonra
A főszereplő, Katie Jarvis intenzív alakítása uralja a filmet, holott semmilyen színészi előképzettséggel nem rendelkezik. A rendező állítólag egy essex-i vasútállomáson figyelt fel rá, miközben a lány a barátjával veszekedett. A tehetség azonban szakmai tanulmányok nélkül is csodákra képes: Jarvis alakítása tökéletesnek mondható. A másik jelentős szerepet alakító - a 300-ban feltűnt - Michael Fassbender is remekel, de ezt az utóbbi filmjei alapján (Becstelen Brigantyk, Éhség, Éden tó) tőle már megszokhattuk.
Az Akvárium olyan film, amely úgy hat a szívünkre és az eszünkre, hogy kerüli az érzelgősséget és a szájbarágást. És hogy miért ez a film címe? Ezek az emberek úgy élik az életüket, mint az akváriumba dugott halak: csak úsznak körbe-körbe, és egyetlen esélyük a szabadulásra, ha lehúzzák őket a vécén. Mi pedig most bepillantást nyerhetünk az életükbe az akvárium üvegfalán keresztül.
Kinek ajánljuk?
- Aki nemcsak az álomgyári termékekre vevő, hanem a rögvalóságra is.
- Akit megnyugtat, hogy odaát sincs mindenhol kolbászból a kerítés.
- Aki szeret őstehetségeket látni a filmvásznon.
Kinek nem?
- Aki nem tudja elfogadni, hogy az álmok nem mindig válnak valóra.
- Akinek épp elég a maga magyar baja, a moziba inkább szórakozni jár.
- Aki az angol serdülőlány-témában inkább a csillogóbb világban játszódó Egy lányról című filmet várja.
9/10
