A Marvel – és tettestársként a Walt Disney – mert kockáztatni, és nyert. Merthogy rizikós volt szinte teljesen ismeretlen szuperhősökhöz nyúlni, az egészet egy, nagyköltségvetésű filmet még sosem rendezett, relatíve ismeretlen rendező kezébe adni, a főhős szerepét egy olyan színészre bízni, akit leginkább egy kedves idióta szerepében ismert meg a nagyvilág egy elég furcsa tévésorozatban, sőt, főszereplő sem volt még soha.

Tessék kockáztatni!

A Guardians of the Galaxy képregény még 1969 januárjában debütált a Marvel Super-Heroes sorozatban, de rá sem ismernénk, annyi változáson ment át az elmúlt évtizedek során – a film speciel a 2008-as "állapotból" indult ki -, és bár megvan a maga rajongótábora, össze sem lehet hasonlítani az olyan szuperhősök ismertségével, mint a Pókember, Hulk vagy Amerika kapitány, hogy csak néhány tetszőleges példát említsük. És ez jó! Jó, mert a stúdió mert reszkírozni, hiszen a Marvel márkanév garanciája mellett újat tudott mutatni, anélkül, hogy magára haragította volna a rettegett rajongókat. Így kerülhetett a rendezés a szinte ismeretlen James Gunn kezébe, aki eddig csak egy horrorvígjátékot (Slither - Féltél már nevetve?, 2006) és egy szuperhős vígjátékot (Super, 2010) tudhat maga mögött, bár forgatőkönyvíróként is van némi tapasztalata, és ezért kaphatta meg a főszerepet Chris Pratt. Pratt a Városfejlesztési osztály egyik jópofa, igazi lúzer mellékszereplőjeként vált ismertté, eddig egyetlen komoly, bár apró szerepe a Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajsza egyik marcona kommandósa volt, vagyis szintén rizikófaktor. Mindegyik választás bejött!

Valahol egy távoli galaxisban...

Valahol az űrben járunk, mindenféle színű, méretű és formájú lény között, ahol egy kisstílű tolvaj, Peter Quill megszerez magának egy ezüstszínű gömböt, amivel több civilizációt, gazembert és fejvadászt is magára haragít. A gömböt ugyanis egy Ronan nevű, ellenszenves Marilyn Manson imitátor akarja felhasználni egy békés civilizáció elpusztítására, de simlis, ám jólelkű hősünk szövetségesekre talál egy zöld harcoslány, egy mutáns mosómedve, egy beszélő fa és egy kitetovált izomkolosszus személyében. Ennél mélyebbre nem érdemes belemászni a történetbe, nem azért, mert titkokat árulnánk el vagy, mert az nincs jól összerakva, hanem mert nem fontos. Minden, amit itt látunk, így vagy úgy, de szerepelt már valamilyen sci-fiben vagy képregény feldolgozásban, de nem ez számít, hanem a karakterek. És itt végre nem megy el a fél film a főhős motivációinak megalapozásával – lásd Pókember, Hulk, stb. -, hanem szinte rögtön egy túlzsúfolt, helyenként eldolgozatlan, de mindvégig sodró lendületű történet közepén találjuk magunkat, ahol csak a karakterek fontosak. Ezek pedig még akkor is remekül el lettek találva, ha megint csak ismerősök lehetnek valahonnan. Peter Quill olyan, mint a fiatal Han Solo és a Serenity kapitányának keveréke lenne, a harcoslány mintha az Avatarból lépett volna ki, csak kék helyett zöld lett – mit tesz isten, Zoe Saldana az Avatarban is játszott! -, de a mosómedve-fa páros a C-3PO és R2-D2 kettőst is megidézi, és így tovább. Ezek a hasonlóságok furcsa módon inkább közelebb hozzák hozzánk ezeket a figurákat – kár, hogy ellenfeleikbe nem öltek feleannyi munkát sem.

Szépen megkomponálva

A legfontosabb persze a tény, hogy a magát Űrlordnak nevező, és emiatt gyakran körberöhögött Peter Quill Földről, a közelmúltból származik, szeretett walkmanjét mindenhová magával viszi, és tulajdonképp az ebből szóló zene határozza meg a filmet. Nem azért, mert ezek a számok olyan zseniálisak vagy emlékezetesek - James Gunn nem rendelkezik Tarantino elképesztő ízlésével -, hanem mert egyrészt elhisszük, hogy ez a fickó egy másik világ másik végén is gyerekkora kedvenc számait hallgatja, és mert tökéletesen és nagyon jó humorral lettek beszerkesztve mind a történetbe, mind a film látványvilágába. Mert mikor komponáltak utoljára intergalaktikus börtönlázadást a The Pina Colada Songra? Azt már lehet tudni, hogy a recept működött, az inkább poénokra, mint hősiességre építő, de így is rendkívül látványos és az akciót sem nélkülöző film kitűnően teljesített, be is jelentették, hogy folytatás és animációs sorozat is készül hozzá. Reméljük, mindez a továbbiakban nem laposodik el, találnak hőseinknek valami igazán vérfagyasztó ellenfelet, és nem akarják az egészet összemosni más Marvel-történetekkel, ahogy azt mostanában szokás - mert szuperhősös képregény-feldolgozással már telivan a kamra.

Kinek ajánljuk?
- Természetesen minden képregény rajongónak.
- Sci-fi őrülteknek.
- Látványos, de könnyed vígjátékok kedvelőinek

Kinek nem?
- Akik szerint egy szuperhős ne vigyorogjon, hanem legyen komoly és kemény.
- Akik már unják ezt az egész képregény feldolgozósdit.
- Akik inkább a rivális DC Comics hőseire tettek.

8/10