Az igazi Karácsony

Manapság a karácsonyi időszak őrült rohangálással, idegeskedéssel, tumultussal kezdődik, egyik plázából ki, a másikba be, közben többen agylobot kapnak, amikor százezredszerre büntetik a Jingle Bells, a I Wish You Merry Xmas és a Last Christmas dallamaival. Az Oh, Tannenbaum szinte már kifejezetten üdítőleg hat azokra a fülekre, melyek még nincsenek önkézzel teleöntve ólommal. A jó karácsony mércéi a minél több és minél drágább ajándékok képezte hegy, a gigászi és ultracsicsa karácsonyfa, valamint a roskadozó asztal lettek. Nem jelent korlátot semmilyen válság, józan, hagyománytiszteletre és mértékletességre intő szó vagy az elkövetkezendő hosszú hónapok kínkeserves koplalásának és önsanyargatásának réme, hogy nyárra újra beleférjen mindenki a tavalyi fürdőruhába, mert új darabra már nem lesz pénze, részben éppen a karácsonyi túlköltekezés miatt. Az "igazi karácsony" képei jóformán már csak az ajándékdobozok csomagolópapírjain, giccses képeslapokon és mesekönyvekben, valamint efféle filmeken jelennek meg, mint ez a mostani Égből pottyant Mikulás is. Kezdjük ott, hogy mikor volt utoljára fehér, hólepte karácsonyunk? A bácsi tán még emlékszik rá, aki épp most dugta ki az orrát a szomszédban. Mikor volt az, amikor saját magunk vágtuk ki a jó előre, már nyáron kiszemelt fenyőt, melyet otthon aztán karácsonyfává díszítettünk? Mikor pislogtunk ki a jégvirággal szegélyezett, de középen leheletünk párájától homályos ablakon, hogy hátha meglátjuk a Télapót, amint házunk elé kanyarodik rénszarvas-vontatású szánjával? Mikor volt az, amikor alig vártuk, hogy kisüljön a kemencében a bejgli, ami még nem folyt ki a fülünkön már december elején? Mikor volt, hogy úgy örültünk egy piros pettyes labdának, vagy a bumfordi mackónak, mintha a világ legmenőbb Xboxát és iPadjét kaptuk volna?

[img id=435940 instance=1 align=left img]Nincs mese, de mégis van

Szinte kőkemény reáliából indít az Égből pottyant Mikulás című, Cornelia Funke (pl. Tintaszív) regényéből készült német film is: most költöztünk ide, apa munkanélküli, anya épp most nyitotta meg édességboltját, amit egyelőre senki nem látogat, én meg új fiú vagyok az iskolában és a helyi menő arc persze, azonnal megtalál magának. Bent, a tízévesforma kissrácot azonban nem abból a fából faragták, ami könnyen meghajlik a ránehezedő súly alatt, ráadásul fantáziájával sincs semmi gond: szárnyal, mint Mikulás rénszarvasszánja a csillagos égen át. Hétköznapi problémáit, valamint családjának karácsonyát is meg fogja oldani ebben az alapvetően kedves, vidám történetben, mely a trendeknek (J.K. Rowling, Stephanie Meyer és a többiek) megfelelően, afféle posztmodern mese. Ergo, innen-onnan ügyesen összeollózott ötletek (és most finom voltam) vegyítése, mely szépen feldíszítve és megcukrozva pont olyan, mintha eredeti történet lenne. Funke a Csokoládé című regény és film egyes motívumait vegyítette a Mikulás/Télapó/Santa Claus/Joulupukki-mesével, a bibliai Kiűzetés-történettel, az ógermán hitvilág különféle lényeivel, koboldokkal, tündérekkel és egyebekkel, s így kaptuk meg ezt a mostani mesét, Mikulás kvázi eredettörténetét, ami meglepetésre fogyasztható, sőt igen jóízű "falat" lett – még az általános karácsonyi émelygés közepette is.

Értéktartás

Oliver Dieckmann filmjének minden pillanata a tradicionális értékeket hangsúlyozza, néha még kissé tanárian is, azt az ideális családi karácsonyt, melyről az első bekezdésben írtam. Nálunk ugyan pici zavart okozhat a fejecskékben az, hogy a Mikulás december 6-án jön, karácsonykor az ajándékot a Jézuska hozza. "Ajrópában" azonban ez másként van. Ott karácsonykor a vallásosok a templomban ünneplik Jézus születését, de az ajándékokat a Mikulás (Santa Claus, stb.) hozza, rénszarvasszánon, néhol a kéményen át behatolva a lakásba. Kínzó kérdésként jelentkezhet ez a kiskorú magyar nézők esetében, nos, ezt a feloldhatatlannak tűnő ellentmondást oldják meg a szülők valahogyan. Ettől függetlenül, a film "egzakt bizonyítékokkal" szolgál Mikulás létezésére, sőt, mi több! Kalandos, de olykor szívet melengető pillanatokkal is megörvendeztető, ízlésesen látványos mozi, melyet igazi németes bájjal a szájunkba rágott, manapság szinte már ódivatú, ám mégis megszívlelendő erkölcsével együtt ajánlok megtekintésre, természetesen családostul.

Kinek ajánljuk?
- Családoknak, bevásárlás helyett, ha már úgyis a plázákban járnak.
- Azoknak, akik még mindig kételkednek Mikulás létezésében.
- Akiknek elegük van a hollywoodi típusú karácsonyi cukormázból.

Kinek nem?
- Elvetemült cinikusoknak, akik szerint Mikulás nem létezik és sohasem létezett.
- Akik kitartanak amellett, hogy karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot.
- Akik legszívesebben kitörölnék a naptárból Karácsony ünnepét.

7/10