Mit tesznek a mikrochipek a kardozással és a trópusi szigetekkel, és mit nem Johnny Deppel meg az ágyjelenetekkel?
Semmi új nincs abban, hogy egy kalózfilmben kardoznak, a főszereplők köteleken lengenek vitorlás hajók közt, és hogy a sztorit az a faládányi nemesfém tartja mozgásban, amelyet egy, a történelem későbbi szakaszában drága üdülőhellyé váló trópusi öbölben rejtettek el.
Amióta a kimerült filmes zsánereket energiával töltötte fel a digitális technika, az sem meglepő, hogy az ezerszer látott alkatrészekből szórakoztató mozit tudott összekalapálni néhány ügyes hollywoodi mesterember. A számítógépek az utóbbi időben ugyanis életet leheltek szinte minden filmműfajba. Kívül hordott alsónadrágjuk miatt nevetségessé vált szuperhősök tértek vissza a vászonra, hogy már ne szemérmesen egy szobában öltözködve, hanem a néző szeme láttára alakuljanak át emberfeletti emberekké (X-men). Lehetővé vált a képregényforma zseniális átültetése filmre (Hulk).
A háborús mozik a nézőt is belökték a lövészárokban hasaló katonák közé (Ryan közlegény megmentése, Sólyom végveszélyben), a kosztümös darabokban pedig nem csak az akciójelentek lettek látványosak, de mögéjük mellesleg aprólékos történelmi hűséggel legenerálták az évszázados helyszínt is (New York bandái, Tulipános Fanfan).
Így aztán az ötletesnek nem mondható A Karib-tenger kalózai cím alatt sem poros, kardozós-hajós film lapul, hanem dinamikus akciójelenetektől, és színes képektől tobzódó mozi. A digitálisan módosított felvételek Alsó-Bélateleppé fokozzák le a valóságot, a középkori városok mocskossága Villont is meglepné, a vívójelenetekben Jean Marais pedig legfeljebb az első áldozat szerepét kaphatná meg.
A hightech egyedül a romantikus jeleneteket hagyta érintetlenül. A jónő és a helyes pasi még mindig nem akrobatikus, és nagytotálokkal részletezett ágyjelenetben, hanem sima csókkal lesz egymásé, bár ehhez semmi köze a mikrochipeknek.
A technika tökéletlenségét jelzi viszont, hogy a nagy teljesítményű számítógépek mellett még mindig szükség van egy olyan színészre is, mint Johnny Depp, aki Jack Parrow kapitány sablonjából is képes több dimenziós, szerethető figurát faragni.
Depp egy ilyen film kedvéért persze nem újítja meg eszköztárát, így Az Álmosvölgy legendája vagy A pokolból rendőralakításaihoz hasonlóan az egyszerre talpraesett és ügyefogyott figuráját alakítja. A szuperhőst, aki ugyanakkor szinte nőiesen érzékeny is.
Igaz, ez utóbbit a kalóz szerepében itt még jobban kidomborítja. Depp alig leplezett, meleg, vagy biszexuális atmoszférát von karaktere köré, két órában játszva a Mielőtt leszáll az éj egy epizódjában már felvillantott figurát.
A Karib-tenger kalózai a műfaj különösen jól sikerült megújításának tűnik, egészen addig, míg a moziból kifelé a néző el nem gondolkodik, hogy a humoron, akción és digitális trükkökön túl mit is tettek hozzá az alkotók a kalózfilmekhez. Semmit. De minek gondolkodnánk ilyesmin?
