1973-ban még nincsenek számítógépes trükkök a filmekben, nem rajzolnak rémisztőnek szánt szörnyeket a képkockákra, s nem izompacsirták veszik fel a harcot a sátán démonaival.
1973-ban csak a filmnyelv különféle kifejezőeszközeire hagyatkozhat egy rendező, ha félelmet, szorongást, korábban még el nem ért mértékű iszonyatot kíván kelteni a nézőkben. Játszhat a fény-árnyék beállításával, a zajok, zörejek és a színek érzelemkifejező erejével, na meg a nézők idegeivel.
1973-ban, ilyen "puritán" körülmények között megszületik minden idők legrémisztőbb filmje, Az ördögűző.
William Peter Blatty még egyetemista éveiben olvasott egy esetről, miszerint 1949-ben egy 14 éves marylandi kisfiút megszállt az ördög. A sztori annyira megragadta az írói ambíciókkal megáldott fiatalember fantáziáját, hogy hosszas tanulmányok után megírta a film alapjául szolgáló regényt, amely 1971-ben jelent meg, s csak az USA-ban tizenhárommillió példány kelt el belőle. A siker hatására persze a megfilmesítés sem várathatott magára túl soká. Blatty már a könyv sikere előtt is azon volt, hogy film készüljön a történetből. A Warner Bros. stúdió számos rendezőt ajánlott az író figyelmébe, s ő William Friedkin (A francia kapcsolat, Jade) mellett tette le voksát.
A sztori szerint egy híres színésznő (Ellen Burstyn) lánya (Linda Blair) viselkedésében hirtelen drasztikus, drámai változás áll be. Dühkitörései lesznek a korábban nyugodt kislánynak, indulatosan viselkedik mindenkivel, s az édesanya mindezt értetlenkedve szemléli. Az orvosok számos, cseppet sem fájdalommentes vizsgálatot végeznek, ám még így sem sikerül megállapítaniuk a betegség okát. Az anyát végső elkeseredése arra sarkallja, hogy az egyik helyi paphoz, Karras atyához (Jason Miller) forduljon segítségért. Az atya eleinte nem hisz abban, hogy a megfoghatatlannak tartott sátán szállta meg a gyermeket, ám később ő maga is elhiszi, hogy a kislányon csak egy profi ördögűző segíthet. Az egyházfők a már sokat tapasztalt misszionáriust, Merrin atyát (a nagyszerű Max von Sydow) küldik el a felbolydult otthonba, hogy próbáljon meg segíteni az ártatlan gyermeken. Ezzel tehát kezdetét veszi az a pokoli játszma, amelynek végkimenetele vagy átmeneti megnyugvást jelenthet az emberiségnek, vagy a Gonosz eljövetelét...
Friedkin és Blatty alkotása most, az eredeti bemutató után huszonnyolc esztendővel, felújított változatban, korábban nem látott jelenetekkel kiegészítve, újrakevert hanggal kerül ismét a mozikba. S ez valóban fantasztikus ajándék a Warner cégtől a mozifilmek ifjabb rajongóinak. Hiszen azok, akik csak videóról, vagy a televízióból ismerik a legendássá vált horrorfilmet, kimaradtak szinte mindenből, amiért ez a film létjogosultságot nyerhetett a klasszikus darabok között. S ha belegondolunk, hogy a sátáni hangokért már anno is Oscar-díj járt, a dolby technika most majd elemi erővel fagyasztja meg a vért ereinkben.
1973 óta hatalmasat fejlődött a filmes technika. Vannak számítógéppel rajzolt szörnyek, akik ellen Schwarzeneggerek veszik fel a harcot, hogy megmentsék az emberiséget. Vannak öncélú rémisztgetések, vagy legalábbis arra irányuló próbálkozások. Ám 1973 óta nem született egyetlen film sem, amely megfoszthatta volna Az ördögűzőt a filmtörténet legrémisztőbb filmjének titulusától. Legfeljebb a most bemutatandó rendezői változat...
