Lehet, hogy a Segítség, bajban vagyok! jogi epizódjai már nem is értünk vannak, hanem kifejezetten ellenünk? A szellemi szabotázs tudatos, vagy véletlen? Most minden kiderül.
Az oly’ sok szeretettel emlegetett jogbiztonság csak akkor érvényesülhet, ha a jogszabályok minden állampolgár számára hozzáférhetőek, enélkül ugyanis senki sem tudná, mit is kellene betartania. (A tízparancsolat ugyan szép, de jogi értelemben félrevezető lehet.) A világos fogalmazás szintén elengedhetetlen az alapos megismeréshez, de még ennek sikeres teljesítése sem garantálja, hogy feltárul a szigorú mondatok valódi értelme.
Ezért is hasznosak a jelenleg az RTL II-n futó Segítség, bajban vagyok! azon részei, amelyek hol hétköznapi, hol erősen példaszagú szituációkon keresztül vetnek fel egy-egy érdekes kérdést. A büntető- és polgári jog területéről válogatott esetek egy kiadós ebéd után roppant izgalmasak lehetnek, és még arra is van esély, hogy tényleg közelebb hozzák a nézőhöz e csodás, de bonyolult világot. Sokat segítenek ebben a történeteket kommentáló, magyarázó valódi szakemberek (bizony, a neten hamar kiderül, hogy nem csak úgy tesznek, mintha), akik nyugodtan, mélyen a szemünkbe nézve, személyesen nekünk mondják el tagoltan, hogy mi is a helyzet, ha átmeneti elmezavarunkban kettéfűrészeltük a szomszédot, megörököltük a nagyi értékes köpetgyűjteményét, vagy csak hirtelen három apánk lett.
A hatékony bevésődést szolgálják az ismétlések, melyeknek köszönhetően állandóan újranézhetjük kedvenc ügyeinket, egészen addig, ameddig minden a helyére nem kerül. Igen ám, de a sokadik alkalommal feltűnhet (hiszen komolyan kiképeztek minket), hogy ezeket az adásokat még az új büntető és polgári törvénykönyv hatályba lépése előtt forgatták, vagyis az emlegetett rendelkezések egy része már hatálytalan. Olyan szabályokat sulykolnak tehát, amelyek többé nem alkalmasak joghatás kiváltására.
Nem mindegy pedig, hogy a huncut, tizennégy év alatti lurkónk által elkövetett cselekmény továbbra sem büntethető, vagy esetleg gondja lehet abból, ha megszorongatta idegesítő osztálytársa nyakát. Nincs jogbiztonság anélkül, hogy az efféle változások nyomon követhetőek lennének, és a kellő idő jutna a felkészülésre. A Segítség, bajban vagyok! újra és újra felbukkanó, elavult epizódjai kifejezetten rontják a tudatosítást, a gyanútlan nép pedig hiába issza az okos tévéügyvédek szavait, ha közben az idézett jogszabályok egy része rég kiröppent az ablakon.
Kinek áll érdekében ez a módszeres butítás? Nagyon sötét erők dolgozhatnak a háttérben, ha már a kereskedelmi televíziók intellektuális termékei mögül támadnak. Esetleg csak arról van szó, hogy a műsorból limitált számú rész készült, amelyeket úgy dobtak be a végtelenített ismétlőgépbe, hogy nem is figyeltek oda a tartalmára? Meglehet. Még szerencse, hogy a produkció másik témaköre, a pszichológia nem esett át a közelmúltban ekkora reformon. Abba valószínűleg bele is őrülnénk.
