A sajtó hatalom. A titkosszolgálat is hatalom. A politikának - gondolom, nem kell magyarázni - a lényege a hatalom. Sőt, még a szerelem is hatalom. El lehet képzelni, hogy micsoda izgalmas kavarodás alakul ki abból, amikor mindez összekeveredik, és az egyik hatalom a másikat próbálja lenyomni.
Pedig a politikai thrillerek sokszor unalmasak. Mindig ugyanaz: van korrupció, titkos megfigyelés, egy kis hazafiasság, meg persze lelkiismeretes újságíró, aki révén kiderülnek a sötét titkok. De most annyival meg van csavarva a felállás, hogy minden résztvevőnek vannak sötét titkai. Najó, majdnem minden résztvevőnek. Ben Affleck politikus, azok sosem tiszták, de a Russel Crowe alakította, lepusztult Saabot vezető nagymenő újságírónak is van egy szerelmi ügye, olyasvalakivel, akivel nem kéne... És akkor még nem beszéltünk a főnökeikről, akik nyilván csak jóadag gátlástalansággal juthattak a csúcsra, vagy az - egyébként tényleg létező -, a nemzetbiztonságot árunak tekintő multikról, akik eleve minden történetben rosszfiúk. Egyedül a fiatal újságírópalánta, pardon bloggercsaj az, aki kilóg a sorból, olyan ártatlanka. A vén róka Crowe-al először eléggé fasítban vannak (jól beszól a bloggereknek az öreg), de aztán együtt bukkannak valami nagy összeesküvésre és együtt göngyölítik fel a szálakat.
Közben pedig mindkettejüket fenyegeti a veszély; akik a titkokat őrzi, még a gyilkosságtól sem riadnak vissza... Persze, még ebben sincs semmi különös, ez a műfaj jellemzője - az a profizmus viszont, ahogy elérik, hogy folyamatosan izguljunk valakiért, nagyon is becsülendő. Látjuk, ahogy a gyilkos készülődik, látjuk a gyanútlanul kóborló főszereplőket - a kamera ide-oda vált közöttük, ahogy végzik az ügyes-bajos dolgaikat. Nem lehet tudni, ki lesz a következő akció középpontjában, csak egyre nő a baljóslatú feszültség - bizony tagadhatatlan, hogy szinte végig tenyérizzasztóan izgalmas a film.
Sajnos a vége hazavágja az egészet. Egészen addig látjuk lépésről lépésre, ahogy kibomlanak a szálak, és annak ellenére, hogy egymást érik a csavarok, egyre tisztább a kép,sőt egyre logikusabb. De aztán jön egy utolsó, egy "leglegleg" facsarás a történeten - de az már a néző lelkén és hozzáállásán is csavar egyet. Csak nézünk bután, hogy ennek most mi értelme volt? Olyan logikátlan a húzás, olyan sok kérdést felvet, és olyan hirtelen lesz ezek után vége, hogy a nézőben rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul.
Lehet, hogy ezekre is ott a válasz A dolgok állásában, csak figyelmesebben kellett volna nézni. Az is lehet, hogy másodszori megtekintésre már minden a helyére kerülne. De minden érdeme ellenére annyira azért nem jó, hogy másodszor is megnézzük, csak hogy leellenőrizzük...
