Nagyon szép, nagyon látványos, nagyon teátrális, nagyon üres. Tom Cruise nemes anyaggal akart előállni Az utolsó szamurájban, s minden bizonnyal a szamuráj-filmek nagymestereitől igyekezett ellesni e klasszikus japán műfaj finomságait. A látványelemek önmagukban nagyon hatásosak is. Összecsapások, nagy harci jelenetek, mozgások, jelmezek, s még a történet is érdekes. Egy amerikai Japánban, hadifogolyként, lázadó szamurájok között, mígnem a rabságból önként vállalt testvériség lesz. A két és fél órás film felületes és illusztratív marad. Minden be van dobva (pénz, paripa, fegyver, szerelem, barátság), csak a mélyből a lényeg hiányzik, ami mondjuk egy Kuroszava-filmet mesterművé tesz. Időtlenül és határtalanul.
