(...)
A legkisebb fiú Joey (Szikszai Rémusz). Ő a legelveszettebb, a legbátortalanabb. A nagy gyerek. Ugrálva, röpködve mesél az edzésről, mindenkinek mutogatja a nadrágot, amit Lennytől kapott a bokszoláshoz, saját maga varrja, hímezi mezét. A boksz neki olyan szenvedély, mint Maxnek a szivar, de talán mégis valami más, valami több. Ő a legkisebb a családban, ebből adódóan neki mindig minden jóból a legkevesebb és minden rosszból a triplája jutott. A boksz valamiféle eszköz a "kiemelkedéshez", a figyelem felkeltéséhez, az erő "megmutatásához" - de megmarad az erőlködés szintjén. Ő a leggyengébb lelkileg. Talán neki hiányzik leginkább az anyja. Szülei esküvői fotóját mindig magánál hordja - ezzel próbál kapaszkodót, mankót találni a túléléshez. Szikszai Rémusz játékából kiviláglik a szeretet hiánya által vagy következményeként létrejövő, születő üresség, sivárság. Ezt hivatott megvilágítani az a pillanat, amikor az udvaron ül egy farönkön, cigarettázik, és előre-hátra dülöngél. Ez az összegörnyedt, himbálózó állapot fejezi ki legérzékletesebben elhagyatottságát, árvaságát, "bújáskényszerét". Ruth megjelenése leginkább rá hat. Szerelmes lesz belé, egy pillanatig sem tudja levenni róla a szemét. Ezt a "bámulást" már a nevetségességig fokozza- olyan, mint egy vak, aki csupán egy irányba képes nézni, üveges tekintettel - bár Joey vaksága nagyon is kifejező, nem mondható üvegesnek, csak ahhoz hasonlítható. A "se, lát se hall" típusú szerelmes megformálója, aki már csupán a Nőért létezik: az illatáért, a tapintásáért, a "látásáért". Ruth számára egy bálvány, egy istenség: az anya, a szerető, a feleség "gyűjtőmedencéje". Megtalálja benne élete értelmét, ezért harcol az előadás utolsó perceiben, hogy ne vegyék el tőle, ezért nem akar osztozni senkivel. Nem hajlandó osztozni a teljességen és tökéletességen, mert akkor már nem teljes és tökéletes többé. Egyéni tragédiája, hogy nincs elég ereje, eszköze a nő megtartásához, kisajátításához - ismét csak utolsó lehet a "felhasználók" sorában.
A férfiak sorát Teddy (Balázs Attila) zárja, aki a teljes kívülállás képviselője. Balázs Attila Teddyje kétszeresen kívülálló. Teddy kívül áll a családon, ezen a mindennapokban, a szürkeségben, a magányban összekovácsolódott családon - mert valami azért mégiscsak összetartja őket; Balázs Attila pedig kívül áll az előadáson. A többiekhez viszonyítva erőtlen az alakítása, elveszik a szerepben, eltűnik a rendszerben. Egyedül az ő alakján, "szerepmegformálásán", magatartásán éreztem valamiféle erőltetettséget, kínlódást, "meg-nem-értést", kapaszkodást, de kapaszkodót-nem-találást. Az ő játéka sutának, elveszettnek, mozaik-darabkákból felépülőnek vagy nem-épülőnek tűnt. Túl mereven próbált ragaszkodni a lélektani realizmus megoldásaihoz, a részletes kidolgozottsághoz, a pszichológiához. Kész, tiszta, világos válaszokat próbált kreálni olyan kérdésekre, amelyek megválaszolására a hagyományos eszközök - a naturalizmus eszközei - nem feltétlenül elegendők - és talán nincs is rájuk válasz. Az ő feladata volt a legnehezebb és ezt nem tudta igazán megoldani. Ennek az alaknak nincsen saját akarata, vagy ha van, akkor sincs megfelelő eszköze, hogy ezt érvényesítse (erre példa, amikor Ruth elmegy sétálni, vagy a családdal marad Teddy akarata ellenére). Balázs Attila idegességét eláruló hangszínével valamint arcizmainak beteges rángatásával fejezte ki a tehetetlensége egyenes következményeként a lélekben születő feszültséget, robbanás, kitörés előtti állapotot. Ám a robbanás elmarad, az indulatok elfojtódnak. Miután kiderül, hogy egyedül kell utaznia, lelkileg összeomlik, - ezt jelzi Ruth kabátjának szorongatása, szagolgatása, dédelgetése, el-nem-engedése - de ezt az összeomlást cinizmussal, iróniával (saját magával szemben is), kívülállóságának érzékeltetésével (ami itt a felsőbbrendűség, pozitív értelmű "másság" kifejezésekkel írható körül), objektivitással próbálja palástolni, elfedni. Úgy beszél a már üzleti tárggyá degradált feleségéről, mintha az égvilágon semmi köze nem lenne hozzá, mintha nem éppen az ő hálószobáját fosztanák ki, mintha éppen nem a húsában, a szívében, a vérében turkálnának - pusztán üzleti, haszonleső jelleggel és megfontolásból. Ezt a közönyt valóban nem lehet másként kifejezni, ha lélektani-realista módon közelítünk, de éppen ebben a realizmusban-pszichologizmusban rejlik a csapda, amibe Balázs Attila "belezuhant".
Ruth alakjának elemzését szándékosan hagytam a végére. Eddig a "hatását" láthattuk az egyes figurákra, most pedig "egységesen", önmagában kell megvizsgálnunk. Szabó Márta Ruthja is egy többszörösen összetett figura. Megjelenésekor egy tipikus amerikai, jól öltözött, igényes, komoly, határozott, first-lady típusú nőt látunk. Szoknyája mindig éppen olyan hosszú (vagy rövid?), hogy szabadon hagyja kecses vádliját és bokáját, amit a magas sarkú cipő méginkább kiemel (a későbbiekben pontosan ezt a fizikai adottságát használja fel a férfiak figyelmének felkeltésére, a koncentráció egy pontba történő fókuszálására). Általában kényelmes, ülő helyzetben, elmélázva, láthatjuk - mintha örökösen fáradt lenne. Ebben a pózban egy elkényeztetett, luxuskörülmények között tartott perzsamacskához hasonlít. Teddyvel való kapcsolata a távolságtartás, elhidegülés, szerelem-nélküliség kategóriáiba sorolható. Valósággal fürdik a rajongásban, odaadásban, amit az újonnan megismert családtagok "zúdítanak rá". (Ruthnak valószínűleg nem volt része ilyen fajta odaadásban férje oldalán - Teddy nem az az ember, aki ki tudná mutatni a nő "nősége", nőiessége iránti vonzalmát - nem egy "falu bikája"-típus - Ruthnak pedig pontosan erre van szüksége. Talán ezért "mászik rá" ösztöneitől vezérelve Lennyre és Joeyra - megérzi bennük a vágyat). A hideg, tartózkodó, keveset beszélő álarc mögött nála is ott húzódik egy második "réteg" (vagy talán első-igazi-valódi), egy második "én", ami a bujasággal, az ösztönösséggel, a pusztán testi élvezetek hajhászásával és egy kétes aktmodelli múlttal fémjelezhető. Itt azonban nem egy ösztöneinek hódoló, vérbeli prostituáltról van szó, aki elveszti a józan ítélőképességét a "hús szagára", hanem egy megfontolt, okos, a "munkájáért" magas jövedelmet és kiváló bánásmódot elváró nőről - hiszen egy fajtiszta perzsamacska nem alacsonyodhat le holmi keverék házimacskák szintjére. Alakjában kirajzolódik mind a négy alaptípus: az anya, a szerető, a feleség, a prostituált. Anyai arca leginkább a Joeyval töltött gondoskodó pillanatokban kerül felszínre - az ő fejét simogatja az utolsó jelenetben. Megjelenésével a fizikai környezet, a tér is átalakul: takarosabb, tisztább, gondozottabb lesz. A végső jelenet - a háttérfüggönyre vetített újjáépített szobafal - is az ő hatását érzékelteti - de ez már a jövő előrevetítése.
