Balra a Nap nyugszik

Különleges élmény, ünnepi pillanat lehet minden mozibarát számára, ha elsőfilmes rendező munkájával találkozhat - az egyszerű néző így még akár a filmtörténet részének is képzelheti magát. A filmkészítés sajátos törvényei, elsősorban rettentő pénzigényes volta miatt a pályakezdő rendezőknek, még jóval tényleges bemutatkozásuk előtt, bizonyítaniuk kell tehetségüket. Rövidfilmek, videoklipek, reklámfilmek során át vezet az út az első nagyjátékfilmig. Fésős András is végigjárta ezt az utat, több rövidfilm, fesztiválsikerek, díjak vannak a háta mögött. Első komoly elismerését nem mástól, mint Wim Wenderstől kapta egyik főiskolás vizsgafilmjéért.

A mester személyének felbukkanása korántsem véletlen, sokkal inkább végzetszerűnek mondható: az egyszerű tiszteleten túlmutató, mélyebb szellemi rokonság fedezhető fel a Balra a Nap nyugszik képsoraiban. Az üres berlini utcán magvas gondolatokat citáló öregember, a polaroid géppel össze-vissza fényképezgető idegen, a kies, hideg tengerpart hangulata és az egészet átfogó - egyébként szemledíjjal jutalmazott - nyugodt, szellős, borongós képi világ mind a mester munkáit idézik - ahogy a szerelmi mesét áttételes idő- és térbeli csavarokkal és jelképes mozzanatokkal bonyolító történetvezetés is.

A film egy fiúról szól, aki barátja unszolására, a "nagy buli" reményében Németországba utazik, és egy titokzatos baleset következtében elveszíti szeme világát. Hazatérve teljesen új, feldolgozhatatlan helyzetben találja magát: az unalomig ismert város idegen, a kalandok értelmetlenek, a külvilág feldolgozhatatlan. A véletlen folytán felvesz egy telefont, ami nem neki csöng, s így megismerkedik egy lánnyal, aki nagyon messze, Németország egy eldugott zugában, a Keleti-tenger partján él, és a maga módján pont olyan magányos, mint ő. Ettől kezdve a fiúnak a lány hangja, a lánynak pedig a fiú hangja jelenti az élet egyetlen értelmét. Rejtélyes szerelmüket senki meg nem értheti, csak ők ketten - és a néző. Egy nap a fiú úgy dönt, megkeresi a lányt.

Szépen, alaposan felépített, érzékeny film ez, okos történettel, önmagukban is erőteljes képekkel, néhány fölöttébb emlékezetes alakítással. Mindenképpen bíztató kezdet. Várjuk a folytatást.