Mintha az év utolsó hónapjaiban sűrűsödnének össze azok a filmek, amelyek miatt egyáltalán érdemes lesz felnyitni a lexikonok 2011-ről szóló szakaszát. És nem az Alkonyatra gondolok.
Just a Gigolo
Az Így jártam anyátokkal korában le kell szögezni, hogy ez a Barney nem az a Barney, nem is hasonlít egy selyempizsamában alvó playboyra, sokkal inkább egy kövér és kopasz Paul Giamattira, akiről bár túlzás lenne azt mondani, hogy bomlanak utána a nők, három feleséget így is elfogyasztott pályafutása során, jóllehet szívét ezek közül nem mindegyik uralta hasonló mértékben. Pénztárcáját és egyéb kapcsolt részeit annál inkább. Hol kényszerből, hol kényelemből házasodott, volt bohém művész Európában és ciki tévésorozat-szemetet gyártó producer Kanadában, becsapták és ő is hazudott, nyújtott menedéket másoknak és esett pánikba nem egyszer. Ráadásul van egy bizonyos környezetben akár cikinek is nevezhető apja (Dustin Hoffmann kezdetben azzal utasította vissza a szerepet, hogy ő Barney akar lenni, nem annak a faterja…), akinek mindig akad a tarsolyában egy-egy hol mulattató, hol kínos sztorija még aktív rendőrkorából. A Barney és a nők mindezt körkörös időkezeléssel meséli el, a címbéli hős épp harmadik válása közepén tart, terelgeti időközben felcseperedett gyermekeit és igyekszik minél inkább megkeseríteni a nőjét tőle elszerető férfi életét. S hogy miért is olyan fontos neki mindez, nos arra világít rá a sztori apránkánt építve fel önmagát, számos felejthetetlen momentummal.
Nehéz szülés
[img id=333290 instance=1 align=left img]Valamikor a kétezres évek elején Magyarországon is megjelent Mordecai Richler "Így látta Barney" c. könyve, ám csak igen korlátozott példányszámban, ennélfogva nagyobb visszhang nélkül. A magyar származású Robert Lantos producer, az író jó barátja már korábban is adaptálta/adaptáltatta a szerző regényét és ebben a projektben is egyértelműen Richler maga kéretett fel a forgatókönyv megírására, ám sajnos időközben elhunyt. Valójában a film, mondhatni, tizenkét éven át készült, ennek egy jelentős részében Lantos igyekezett megtalálni azt a forgatókönyvet, amely méltó lehet barátja szerinte legjobb regényének megfilmesítéséhez. A végül elfogadott verzió a regénynek alig egyharmadát tartotta meg.
Út a néző szívéhez
És még így is igaz, hogy látszólag a Barney és a nők bonyolultabb annál, mint hogy hétköznapi értelemben romantikus filmnek nevezzük és mindenképp drámaibb ahhoz, hogy vígjátéknak. Kétségtelen ugyanakkor, hogy van benne humor, hol visszafogott, emberi, hol feltételezett impotencián gúnyolódó, illetve ha a játékidő alatt megismert feleségek mindegyikéről ez nem is mondható el, azért a szerelem, méghozzá az éveken, határokon, házassági szerződéseken átgázoló szerelem is vitathatatlanul jelen van. Nehéz elképzelni, hogy valaki ne szeresse ezt a filmet, mert intelligens, érzelmes és fordulatos is egyszerre, és egyik téren sem esik túlzásokba. És ez a kulcs, ez a biztos középszertől való határozott távolmaradás, ahogy nem éri be annyival, hogy fiú szereti a lányt és végül összejönnek. Az élet nem ilyen, az élet lehet ennél összetettebb, meglepetésekkel teli, lehet kusza és fájdalmas is, néha még mézesebb, de inkább keserűséggel kevert. Vagy ha az élet nem is, de az olyan nagy ívű elbeszélések, amelyek igényt formálnak a világkörüli ismertséghez, körülbelül ilyen ismérveket sorakoztatnak fel. A film pedig mindehhez soraiban tud egy Paul Giamattit, akinél odaadóbb és elhivatottabb színészt nagyon keveset találunk a mai filmiparban.
Kinek ajánljuk?
- Akinek tetszett a Kerülőutak.
- Aki esetleg azon kevesek közés tartozik, hogy birtokolja az "Így látta Barney" egy magyar nyelvű példányát.
- Akik szerint 2011 még adós egy nagy dobással.
Kinek nem?
- Akinek elég a Szex és New York.
- Aki be van oltva romantika ellen.
- Aki szerint Dustin Hoffman jobb Barney lett volna.
9/10
