Démonok között 2.

A 2013-as első, hatalmas sikert arató rész már szilárdan megágyazott a folytatásnak, amit igazából el sem lehetett rontani – és James Wan nem is rontotta el másodszorra sem. Nem kellett hozzá más, mint a paranormális jelenségek két valóban élő kutatója Ed és Lorraine Warren remek megszemélyesítői, Vera Farmiga és Patrick Wilson, egy állítólag megtörtént „megszállás” és ami még fontosabb, a ’70-es évek tökéletes megidézése, amiben egyszerűen minden stimmel, és ami nagyszerű atmoszférát teremt – mert garbóban és barkóban a démonűzés is más! A páros ezúttal Angliába utazik: egy négy gyerekét egyedül nevelő anya könyörög a démonűzők segítségéért: két lánya egyre furcsább jelenségeket tapasztal a vén házban, és lehet, hogy nem is a család a túlvilági erők célpontja...

Csontok és skalpok

Egy poros vadnyugati kisváros lakói közül rabolnak el párat egy fülledt éjszakán, és a jelek egy titokzatos, kannibál indián törzsre utalnak, akiktől még a többi törzs is retteg. A foglyok kiszabadítására mégis elindul az idősödő seriff (Kurt Russell), rozoga helyettese, egy elrabolt nő törött lábú férje és egy furcsa, a helyzethez képest túlságosan is elegáns és sima modorú pasas. Az út már azelőtt ezer veszélyt rejt, hogy elérnének a név nélküli barlanglakó törzset rejtő hegyek közé, utána pedig egyenesen vérfagyasztóvá válik minden pillanat. A 43 éves S. Craig Zahler első filmjét rendezte Hollywoodi mércével mérve szinte nevetségesen kevés pénzből, kb. 1,8 millió dollárból, valamivel kevesebb mint egy hónap alatt. Mindezek ellenére minden képkockából érződik, milyen hozzáértéssel és rajongással dolgozott,  megvan az izgalom, a humor, néhány nagyon váratlan csavar és az egyedi hangvétel - Zahler nevét hamarosan nyilván nagyobb, felkapottabb projektek kapcsán is halljuk majd.

A messzi Észak

A csodásan összerakott, minden pixelében részletgazdag, színtelített és fogyasztóbarát – az elkerülhetetlen merchandise termékekre is gondoló – amerikai egészestés animációs filmek mellett, amikkel mellesleg semmi bajunk, első pillantásra szegény rokonnak tűnhet  Rémi Chayé francia-dán rajzfilmje. A messzi Észak ráadásul nem olyan ölelgethető kisállatot vagy menő járművet állít a középpontba, akiért vagy amiért a kisgyerekek is rajonghatnak, hanem egy nagyon is régimódi történetet mesél el. A cári Oroszországban járunk a XIX. század végén, és az egész birodalom egy híres felfedezőt keres, akinek vitorláshajójával együtt nyoma veszett. A megtalálónak egymillió rubel jár, ám az eltűnt kapitány kedvenc kisunokája, Szása nem a jutalomért indul egymaga nagyapja nyomába. Őt a szeretet vezényli, lányként viszont nincs könnyű dolga a babonás hajós népség között. Ezernyi veszélyen átvágva hősnőnk ott lel rá a nagypapára, ahol senki sem kereste –, és az igazi kaland csak ekkor kezdődik.

Star Trek: Mindenen túl

A Gene Roddenberry átal kreált és J.J. Abrams által 2009-ben újraindított, világszerte népszerű Star Trek sorozat új része Justin Lin (Halálos iramban sorozat) rendezésében tárja elénk az Enterprise űrhajó és elszánt legénysége újabb nagyszabású útját. A történet elején hőseink épp egy többéves diplomáciai küldetésen vesznek részt, ami már kezdi felőrölni a legénység idegeit. Ám hamarosan az hajó a galaxis ismeretlen szegletébe tévedve darabokra szakad egy agresszív űrnépség támadása során, a mentőkapszulákban külön-külön elmenekülő legénység pedig kénytelen egy örökös harckészültségben lévő, barbár bolygón kisütni, hogyan találják meg egymást és miként jussanak haza. A filmet most is a legénység adja el, a Kirk kapitányt játszó Chris Pine, Zachary Quinto, mint Spock, Karl Urban Bones-ként, Simon Pegg a vicces Scotty, a gyönyörű Zoe Saldana, mint Uhura, és persze a nemrég, fiatalon elhunyt Anton Yelchin Chekov szerepében.

A klán

Egy jó argentin filmre bármikor befizetünk, hiszen a legeurópaibb latin-amerikai országban elképesztően erős a filmgyártás. Pablo Trapero (Veszett sors) filmje a Buenos Aires-i Puccio család megtörtént eseményeken alapuló története. A Falkland-szigeteki háború után, a nyolcvanas években az addig átlagos, polgári életet élő Arquímedes Puccio elveszíti az argentin kémelhárító szolgálatnál betöltött állását. A családfő ezek után úgy dönt: fiaival együtt alvilági tevékenységbe kezd. Alejandro, az elsőszülött híres rögbisztár, ismertsége és népszerűsége miatt a gyanú árnyéka sem vetül rá. Ő választja ki az áldozatokat, akiket váltságdíj reményében rabolnak el. Az egész család bűnrészességet vállal a mesterien megtervezett és kivitelezett emberrablás-sorozatban, ám pont a kedvenc fiú lesz az, aki szembefordul rettegett apjával.

A kis kedvencek titkos élete

Max, a tarka színű, apró termetű keverék remekül elvan gazdájával, amikor az dolgozni megy, társasági életet él a környező lakások más állataival, kutyákkal, macskákkal, papagájokkal és tengerimalacokkal. Ez a békés élet borul fel, amikor a gazdi hazahoz egy böhöm nagy másik kutyát, aki kezdi kitúrni hősünket a jó kis lakásból, és pont itt kezdődnek a bajok. A gyepmesterek fogságából egy fehér kommandós nyuszi szabadítja ki a párost, aki lázadást szervez az emberek ellen. Max és barátja pedig egyre csak menekül, át New Yorkon, a háztetőktől a csatornákig, ami rengeteg izgalom és még több humor forrása, a Yarrow Cheney-Chris Renaud rendezőpáros egy kis ijesztegetéstől sem riad vissza. A Toy Story és folytatásai óta nem láttunk képileg ennyire szórakoztató és eredeti rajzfilmet.

Haverok fegyverben

Az amerikai védelmi minisztérium irtózatos pénzeket költ ingatag harmadik világbeli szövetségesei felfegyverzésére, többnyire second hand felszereléssel. Az ilyen árura viszont nehéz szert tenni, ehhez kétes üzleteket kell kötni, és ezt használta ki két élelmes srác Miamiból. Ez az ő történetük, a szokásos módon kissé kiszínezve és átszabva. A „kissé” jelentése ebben a konkrét esetben „erősen”. A biznisz beindulásakor még csak 19 éves Efraim Diveroli (Jonah Hilll) és nála csak pár évvel idősebb társa, David Packouz (Miles Teller) abból éltek, hogy a Pentagon egyik honlapján megjelenő pályázatokon a kisebb beszerzési tételekre mentek rá, ám hamar vérszemet kaptak, és ez lett a vesztük. Nehéz elhinni, hogy valóban megtörtént esetről van szó, de a vígjátékokon edződött Todd Phillips rendező nem is a történelmi hűségre törekedett.

Elliott, a sárkány

A Peti sárkánya című, 1977-es Disney film új verziójának rendezője, a független filmes hátterrú rendezője, David Lowery nem egyszerű remake-et készített, hanem az egész mesét újragondolta. A cselekményt az 1980-as évekbe helyezte és amúgy is több ponton változtatott az eredetileg jócskán eltúlzott karaktereken, megmásította a főhős háttértörténetét, a musical rész és dalok pedig teljesen kimaradtak. Lowery a Disney filmekhez képest sötétebb, komorabb tónust üt meg, itt nincsenek vicces-bolondos mellékszereplők, csetlés-botlás és amit megszoktunk tőlük, és maga a történet is egy tragédiával kezdődik, de ez ne riasszon vissza senkit. Az Elliott, a sárkány középpontjában ugyanis Pete, az erdőben felnőtt kisfiú és lelkes, bumfordi sárkánya – aki azért ha kell, ki tud állni magáért és ijesztő is tud lenni – barátsága áll.

Sing Street

John Carney és a zene két egymástól elválaszthatatlan dolog. Az Egyszer és a Szerelemre hangszerelve után a rendező most is a zenére épített fel egy megkapó történetet, első filmjének helyszínére, Dublinba térve vissza. A Lalor család ifjú tagja egy tinédzser zenekart alapít, hogy elnyerje egy lány szerelmét és elmeneküljön a családi problémák elől, és ebben legfőbb segítsége a bátyja lesz, aki annak idején maga is hasonló álmokat dédelgetett. A botcsinálta banda egyre jobbá válik és a srácok mind érzékletesebben fejezik ki öltözetükkel és zenéjükkel a serdülőkor dühét és lázadását. A zenekaron és a szerelmespár humoros-romantikus kapcsolatán keresztül pedig kibontakozik a nyolcvanas évek Írországának kulturális közege és a fiatal generáció jövőképe, illetve annak hiánya.

Vaksötét

Az alaphelyzet aligha forradalmian új: három fiatal küzd a túlélésért egy romos házban, azon belül is leginkább a pincében, mert a pince minden horrorfilmes kedvenc helyszíne. sötét, ijesztő, és rendszerint csak egy kijárata van. Itt azonban van egy ügyes csavar: a ház tulajdonosa egy vak veterán, aki, bár nem mai gyerek, halálosan veszélyes és akkor is otthonosan mozog otthonában, ha nem égnek a lámpák, ami nem mondható el a behatolókról. Fede Alvarez rendező, aki pár éve a Gonosz halott remake-jével hívta fel magára a figyelmet, rutinosan felhasználja és tökéletesen adagolja a horror szinte minden itt felhasználható elemét, miközben saját stílust alakít ki és képes újra és újra meglepni a nézőt, sőt, van némi illetlen humora is. A legfőbb érdeme azonban a „gonosz” megrajzolása: a vak ember karaktere pont hétköznapiságával válik hátborzongatóvá és egyben rendkívül izgalmassá.