Képzeljük magunk elé Sylvester Stallonét amerikai zászlós boksznadrágban, pizzára vert arccal, majd szórjunk rá néhány borús képet a Szökés Alcatrazból című Clint Eastwood-klasszikusból, végül tegyük bele az alapanyagot egy súlyos gettótörténet kemencéjébe.
A Vitathatatlan ugyanis egy boksz-börtön-fekafilm, s e kategorikus besorolás okán közönség hölgyrésze vélhetően inkább csak lojalitásból tekinti meg, hogy párjuk a sok pofon és keménykedés láttán önérzetben gyarapodva ballagjon haza. A stáblistán pedig csak a második 10-ben kezdődnek a női nevek, szóval igazi macsóélmény vár a moziban hűsölőkre.
A fő mozgatórugót - a sittes művekre jellemző módon - a Bent és a Kint ellentéte feszíti, sajátos nézőpontból ábrázolva ezt az átlagpolgárok számára furcsa egzotikummal bíró közeget. Az Egyesült Államok bűnözési statisztikáinak ismeretében az sem meglepő, hogy két afroamerikai kerül szembe, hiszen a fegyencek többsége közülük kerül ki - ha ugyan kikerül. Adott tehát két, az angol nyelvtani szabályokat ügyesen kerülgető bokszbika: a nemi erőszak vádjával frissen bekasztlizott Iceman (Ving Rhames) és a benti szorító 10 éve koronáz(hat)atlan királya, Monroe Hutchen (Wesley Snipes). Előbbi "ütök aztán gondolkozok" karaktere egyébként gyanúsan emlékeztet a szebb napokat is látott, vaddisznó Mike Tysonra, aki két világbajnoki címmeccs között szintén sokat edzett magánzárkában. A természetesen Las Vegasban illetve a szerencseváros melletti High Desert State Prisonban forgatott film kiagyalóinak már csak annyi volt a dolguk, hogy összeugrasszák a főhősöket, de ez a benti ingerküszöb révén már nem jelenthetett gondot.
A tökillegális csata szervezője pedig - az egykor a kubai zavarosban is halászó - Mendy Ripstein, a jó öreg Peter Falk alakításában. A több mint négy évtizede a pályán lévő Columbo-ról a John Cassavetes-filmekben látott zseniális megnyilvánulásai óta képtelenség elfogulatlanul szólni, ő külön kategória, aki deres fejjel és betegen is a forgatókönyveket bújja. A minden hájjal megkent bokszpromoter majdhogynem testre írt szerep a számára - s remélhetőleg nem az utolsó.
Még annyit, hogy a néző realitásérzékét bizony alaposan próbára teszi ez a 96 perc: a maffia limuzinon érkezik a szuperbiztos fegyházba, ahol két más-más súlycsoportba tartozó öklész vív meg érdekes szabályok szerint, a smasszerok felügyelete mellett. Igaz, a Jeandamme-filmek kliséi viszont kimunkáltabban és szórakoztatóbban köszönnek vissza, így a börtön-, boksz- és fekafilmek rajongói ezúttal sem fognak csalódni magukban.
