Boyle

A Gettó milliomos az egyik legnagyobb ovációval fogadott film a világon, legalábbis az idei szezon eddigi premiereiből. Még a legmértékadóbb kritikusok is odáig, sőt még azon is túl vannak érte. No, nézzük akkor... Én mondjuk a rendező Danny Boyle-nak nem vagyok túl nagy rajongója, de a Sekély sírhant egy jó kis angolos komédia volt. A Trainspotting azonban nekem már csak egy hosszú videoklip, A part pedig egy "valószerűen szürreális" neohippi csavargási (anti)reklámfilm, A napfény viszont ezekhez mérten, és amúgy is egy gusztustalan giccs, amit kifejezetten utáltam is. Volt még valami zombis film... Egyszóval, erős közepes filmes, bár mondjuk a mainstream mezőnyben abszolút a jók közé sorolható. Olyan négyötödös.

Bollywood

Indiai filmet nem sokat láttam, de azt nagy merítésben. Volt benne minden: Ramayana és Bhagavad-ghíta alapú hoooosssszzzzaaaadaaaalmaaas történelmi tabló, meg néhány, az előzőnél nem rövidebb giccses revü, pár, ezektől alig különböző gyermeteg akciókrimi, egy-két szintén minimum kétórás művészfilm. Mira Nair, Raj Kapoor, Melhoub Khan, Tarsem Singh, nevek, kapásból. Minden nagyon színes, nagyon mozgalmas, vagy éppen ellenkezőleg: rettenetesen nyugodt, mozdulatlan, statikus. A szereplők gyakran fakadnak dalra és táncra, ami elég vicces. Bollywood az indiai Hollywood, csak 2003-ban 887 db. filmet gyártottak. A filmes nagyhatalom. Az indiai kaját imádom, ha tehetném, sokat csavarognék ott. Érdekel az ország, a kultúrája, a zenéje, minden. Még a filmek legkevésbé.

Stabil váz

A film váza két stabil oszlop: a vetélkedő önmagában is zsigeri drámája (Tényleg, emlékszik még valaki Kodaj Bencére?) és a főszereplő Jamal regénybe illő (naná, ez alapján íródott e film is) élettörténete. E két oszlopot bandázsolja össze a vallatás, a szerelmi szál, Jamal életének mellékszálai stabil építménnyé. A sztori apropója persze a vetélkedő. Tudással pénzt szerezni, ez a mai világban, demagóg módon fogalmazva: lehetetlen. Ezért imádják a Legyen Ön is...-t szerte a világon, ahol élnek szegények/hatalma van a pénznek, mert e vetélkedő éppen ennek ellenkezőjéről szól. Különösen így van ez a még mindig merev kasztrendszer-alapú India társadalmában. Egy nincstelen, 18 éves, tanulatlan árva teahordó Mumbai (Bombay) nyomornegyedéből bekerül a "Milliomosba", ahol a fődíjért megy. Minden ellene szól, a (Vágóhoz képest összehasonlíthatatlanul jobban) ellenszenves helyi játékmester irigyen pitiáner ármánykodása, a társadalmi helyzete, az iskolázottsága. A nép persze épp ezért imádja: - Közénk való, a mi fiunk! A játékmester nem is hiszi el Jamal teljesítményét, ezért csalót kiáltva a rendőrség kezére adja. Jamal a kihallgatást "jackbaueri" szívóssággal állja, muszáj neki, hiszen ártatlan. Amit tud, az az életéből adódik, az ő sorsa, hogy olyan kérdéseket kapjon, amelyre már megélte a válaszokat. Jamal karmája a nyerés.

Jó, de nem nagy film

Jamal népmesei hős, pont olyan, mint a legtöbb bollywoodi filmhős. A szegény nincstelen árva, talpraesettségének köszönhetően gazdaggá válik, övé a lány, a királyság. Minden. Gyermekkorának eseményeit azonban az indiai móditól eléggé eltérően, meglehetősen naturalisztikusan ábrázolja Boyle, van itt koldusmaffia, hindi-muzulmán ellentét, megvakítás, Jamal édesanyját a kisfiú szeme előtt vágják le. Mindenütt mocsok, nyakig, sőt fejtetőig szar. Dokumentarista naturalizmus. Később, rossz társaságba keveredő testvérének, Salimnak, valamint szerelmének, Latikának világa mint egy kőkemény nyugati akciófilm. E különböző stíljegyek azonban simán, gond nélkül olvadnak össze egy koherens, homogén egésszé, ez mindenképpen Boyle rendezői érdeme (tudja a szakmát). Az már viszont nem érdem, hogy ennek megfordítottja is igaz: sem ez, sem az, se nem amaz a film, így elszakadt gyökérzettel, támasztékok híján, valami fura képződményként lebeg műve a filmes horizonton. Ezt egyelőre a nép megkajálja (hiszen trendi, színes, szokatlan, egzotikus, mégis ismerős). Utoljára talán az Amélie csodálatos élete volt ilyen könnyed, légies, abszolút pozitív kicsengésű darab a mozikban és ez jó. Persze, Amélie angyali bája lényegesen nagyobb békével tölt el, mint egy tévévetélkedőn, főleg más által nyert nagy rakás pénz... De üdvözöljük e filmet is, kell ilyen e vészterhes időkben. Kapott és kapni is fog még egy rakás puccos díjat, azonban ne keverjük össze olyan darabokkal, amelyektől komoran meredünk vagy éppen megvilágosodottan vihogunk magunk elé percekig (órákig, hetekig), amelyekben akkorát nyom a hübrisz, hogy fejünk tépi le a katarzis, amelyek életre szóló élményt, szellemi, érzelmi muníciót adnak. A Gettó milliomos nem ilyen. Jó film, de nem nagy film. Jamal története álom, mese habbal, legenda, de nem a valóság, amihez jobbára közünk van. Annak elviselésében segít ugyan, de konkrét tanácsokkal, útmutatással nem szolgál. Kábít, de megoldást nem ad. Ha csak azt nem, hogy légy önmagad és ne veszítsd el emlékeid, ez viszont már ismerős. Persze, ez is valami. Nem semmi, de messze nem minden. Kodaj Bencének, meg annak a békéscsabai postás srácnak is sikerült, mégis ma ki emlékszik rájuk?

Kinek ajánljuk?
- Bollywood-rajongóknak.
- Legyen Ön is milliomos rajongóknak.
- Azoknak, akik hisznek abban, hogy ez a világ nem rothadt el véglegesen.

Kinek nem?
- Azoknak, akik elvből nem néznek tévét.
- Azoknak, akik nem hisznek a mesékben.
- Azoknak, akik kiütést kapnak a keleties dallamoktól.

7/10