Rosszakat nem fogunk álmodni a Z világháború után, hiszen Brad Pitt végig olyan meleg szemmel biztosít minket, hogy minden rendben lesz, hogy attól az összes apakomplexusos tinilány elolvad, mielőtt annyit mondanánk: hörrr.
Zombi, de nem horror
16-os karikával nem mennek horrorfilmek, ezt lássuk be, ilyenformán ez is egy akciómozi, amely nem túl intelligens, viszont szórakoztató. Elvileg ugye a zombifilmek a klausztrofób helyzetekre hegyezik ki a film direkte paráztatós jeleneteit, ezek itt is ugyanúgy megvannak; az ne zavarjon minket, hogy amúgy az USÁ-ból Dél-Koreába, onnan Izraelbe, majd Walesbe utazgatnak, mint valami James Bond, hogy ezeken a bázispontokon aztán mindig jól bezárkózzanak és szűk, kivilágítatlan folyosókon kergessék egymást a zombikkal. A legnagyobb bajom mindezzel, hogy az egyes szekvenciák annyira alibi módon kapcsolódnak egymáshoz, hogy attól a sírógörcs kerülgetett. Észak-Koreában mintegy mellesleg ül a sarokban egy bolond (!!! – csezd meg, miért nem egy vak sámán?), aki azonnal elmondja Brad Pittnek, akit akkor lát életében először, hogy keresse Jürgen Ikszipszilont Jeruzsálemben, ha válaszokat akar… Három pont, szigorúan. Ne már! Most kapcsolok: valójában Jürgen nem is tudott semmit mondani, csak jobb félni, mint megijedni alapon építették falat a város köré, mondván, a múltkor is volt az a holokauszt, ők nem kockáztatnak (!) De ez így van a filmben, ahogy most leírom.
[img id=494127 instance=1 align=left img]Jár a dicséret is
Oké, azt a 66 misit a nyitóhétvégén nem szél hordta össze és nem is állítom, hogy a film ne érdemelne meg sikert. Szerintem ugyan döcög a forgatókönyv, de a jelenetek önmagukban, még ha mindig is ugyanarra vannak kihegyezve (eljutni A-ból B-be, valamilyen konkrét eszközért, míg az út zombikkal van kikövezve), egészen izgalmasra vannak komponálva. A Z világháborút eleve trilógiának szánták, aztán a közbejött rengeteg probléma után ebből a tervből idővel visszavett a stúdió, egyelőre egy folytatás tűnik biztosnak. Abban esetleg az is kiderül, miért tört ki az egész zombizáció, mert egyébként ezt a film homályban hagyja. Nekem tetszik, hogy így tesz, ennyiben legalább formabontó. Abban nem, hogy felmutat egy asztmás gyereket, akinek kéne gyógyszer, bár lehet, hogy csak azért, hadd legyen ebből kifolyólag egy jelenet a zsáner szent helyén, egy szupermarketben is. Mondom, kicsit átlátszóan kapcsolódnak a dolgok.
Csata/duma/csata/duma
A látványt illetően annyiban vannak felemás érzéseim, hogy bár tényleg grandiózus látni az emberhegyet és -hullámot, a CGI leesik a vászonról – jól néz ki, mint egy klassz animációs film. És tényleg szinte csodálatra méltóak a képek, a szétrombolt városok nagytotáljai, a dohos lépcsőházak sötétje és egyébként maguk a zombik is zseniálisak. Mondjuk én pont az a fajta a néző vagyok, akit jobban érdekelnek a két ámokfutás közötti lassúbb, dialógokból álló jelenetek, mert azoktól remélem, hogy ki is derül valami. Ugyanakkor kifejezett utálom, ha egy kvázi csatajelenetnél többet kell izgulnom azon, látok-e bármit az idiótán rángatózó 3D-kamera képéből, mint hogy eljut-e Brad Pitt a benzintartályig. Kicsit több filozófiát kérnénk a folytatásba és akkor nem lesz baj.
Kinek ajánljuk?
- Akik néznék ugyan a zombifilmeket, de félnek is tőle. Erre van a 16-os karika.
- Brad Pitt-rajongóknak.
- Mozizombiknak.
Kinek nem?
- Hard core horror-rajongóknak.
- Akik magyarországi jeleneteket keresnek: valaki felismerni vélt pár snittet a moszkvai híradórészletekben, de a nagyját kivágták.
- Akik nem hajlandóak olyan népirtáson izgulni, ahol egy csepp vér nem folyik.
7/10
