Burjánzó fantázia

Sűrű katyvasz ez a mai élet (és politika), látszólag minden mindennel összefügg, valójában semminek sincs értelme. Akár ezzel a mondattal összefoglalható annak a csúfondáros áldokumentum- vagy még inkább álismeretterjesztő filmnek a tartalma, amelyet három fiatal független filmes: Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla és Végh Zsolt ügyeskedett össze, és amely egyelőre a pesti Toldi és a budai Bem műsorán látható. Rekeszizmokat tessék fölkészíteni!

Mert mulatságos képtelenségek zuhataga az Öszödik pecsét című film. Kezdve azon, hogy az egyik főhős a Vlagyimir Gyurcsa nevű félkezű fiú, aki a belorussziai ortodox jelmezbálon Mona Lisának öltözött, a másik a nagybátyja, Vlagyimir Viktorov, aki fedőtevékenységként KGB-ügynök, titokban viszont művészettörténész. Szerepel még Nostradamus és vetélytársa, Puszradamusz (hogy a világ megkettőződése teljessé váljon), az "igazi" Mona Lisa és a fénysebességgel festő Leonardo. Az utóbbi, mint kiderül, az őszödi beszéd (valójában egy kódnyelv) elrablója. És hogy a világ megkettőződése mégse legyen igaz, a film leleplezi Gyurcsányt és Orbánt, akik valójában egyetlen személyben, mégpedig egy robotban egyesülnek.

Mindezt egy Inge Höngeborg nevű álskandináv műsorvezető (persze Kálmánchelyi) kommentálja a Spektrum tévé filmjeinek hatáskeltő modorában, így az alkotók még egy legyet ütnek ugyanazzal a csapással: a minket körülvevő teljes politikai és médianyilvánosság körkörös nyilazására rendezkednek be. Szó, mi szó, kissé tömény katyvasz ez. Sokkal töményebb, mint a szerzőhármas korábbi, egész estés játékfilmje, a Libiomfi, vagy a millenniumi aranyhímporral behintett Hídember forgatása idején készített "kisszéchenyi"-pamflet, a Legkisebb film a legnagyobb magyarról, vagy még előbb az uristen@menny.hu. De nem baj. Jólesik nézni, hogy videokamerával és laptoptrükkökkel mi mindent lehet házilagosan összebarkácsolni, ha az embernek van hozzá fantáziája. Még ha túl sok is. Itt jóformán csak az van, meg némi ifjúi belekeseredés ebbe a mi szép régi-új világunkba.