"Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik..."
Ezzel a gondolattal indul a film, ugyanis egy sokgyermekes családról szól, a cselekmény pedig a két legidősebb lány szerelme és férjhez adása körül forog. Történik ugyanis, hogy vagyonos ifjú költözik a szomszédba, megindul hát a környéken lakó lányok között a harc a férjszerzésért. Persze nekik egyéb dolguk sincs naphosszat, minthogy megfelelő vőlegényt kerítsenek maguknak. Életük a folytonos bálozás körül forog, nem mentes az intrikáktól, kombinálásoktól és apró csatározásoktól. Mindezt persze a kor keretei között.
A cselekményt inkább nem firtatnám, mert bár bővelkedik sokféle történéssel - bizonyíték erre az is, hogy 127 perces az alkotás - valójában a hangsúlyt a melodramatikus félreértések, regényes vágyakozások kapják. Igazi lányregény, bár az írónő szerint inkább romantikus történet, melyet nem kizárólag a nők élvezhetnek. Tény, hogy társadalmi vonatkozások teszik érdekessé az eseménysort, a korhű viszonyok leképezése izgalmas, ám ennek ellenére a film - és itt az ellentmondás, mert tegyük hozzá helyesen - nem lép túl ennek korlátain, megmarad romantikus történetnek.
Nincs a romantikával semmi baj. Ráadásul a híres írónő története üdítő, kitűnő szombat délutáni mozizáshoz, klasszikus randevús film, jó alakításokkal, izgalmas ritmussal, boldog végkifejlettel. És bármennyire is próbálnánk ezen fogást keresni, nem lehet. Talán csak annyit, hogy vajon érdekes-e ez a XVIII. századvégi történet ma, a XXI. században.
A film kapcsán megkerülhetetlen, hogy szó ne essék a nagysikerű elődről, az 1995-ben készült BBC sorozatról, melyhez nem volt szerencsém. Összehasonlítani így lehetetlen és talán jobb is, hiszen a vélemény balítéletektől mentes. Csak a történet az érdekes, a hitelesség és a végkifejlet. Ilyen szempontból pedig nem vall szégyent az alkotás, az utolsó harmadától eltekintve a film végig leköti a figyelmet.
Olyan történet, amiről azt akarjuk, ne érjen véget, ám a vége felé egy kicsit megakad a történetfolyam, kizökken, és némiképp lelassul a cselekmény, hogy a boldog happy end és végkövetkeztetés kellő hangsúlyt nyerjen. És itt válik kérdésessé, hogy a mára közhelyszerű gondolat vajon sziklaszilárdan áll-e, nem válik-e nagyon okítóvá, nagyotmondóvá. Ha nem is megingathatatlan, a történetet átszövő romantika mindenképp szórakoztató, szívet melengető. A film nem több és nem kevesebb. És ez nagy szó.
