Sok szó esett mostanában az egykori Pythonok nyugdíjaskilátásairól. A két Terry, Jones és Gilliam is eleresztett egy-egy poént a háztartási megtakarítások háza tájáról: az előbbi épp a Gyalog galoppból készült musical, a Spamalot londoni bemutatóján emlegette a jelzálogát, utóbbi egy amerikai talkshow-fellépés előtt, a stúdió bejáratánál álldogálva szórakoztatta a közönséget a nyakába akasztott, "ételért rendezek" feliratú táblával. Értjük is meg nem is a pythoreszk panaszszavakat: bár a tagság, s elsősorban Gilliam szélmalomharcai, önfejűségükből eredő népszerű kudarcaik közismertek, a nyugdíjasévek biztonságát mindazonáltal a Python-örökség szavatolni látszik. Addig legalábbis biztosan, amíg a Gyalog galopp harminc éve működőképes bolondériáját újra meg újra piacra lehet dobni egyre nagyobb és díszesebb dobozokban. Ezúttal három- (és nem öt)lemeznyi extrára tellett, meg még egy szellemeskedő címre is: extra ordenáré kiadás. A régi-új extrákkal teleszórt lemezeken, melyekre a legfrissebb Gyalog galopp-franchise, a Spamalot-cirkusz zenei anyaga is felkéredzkedett, a legjobb poénok éppen azok, melyek a nagyszabású extrázás haszontalan és üzletszerű gyakorlatából űznek gúnyt. A díszdobozba tehát enyhe - de elnéző - önkritikát is csomagoltak a Python-tagok, akinek viszont ez sem elég, az várja csak ki türelemmel az öt- és hétlemezes kiadásokat. Mert olyan is lesz egészen biztosan, ahogy e pillanatban a berendezői változat és a volt feleségek által jóváhagyott kiadás is elkerülhetetlennek tűnik.
