Remake. Sok mozirajongó számára szitokszóvá vált az utóbbi években, joggal."Ha nem lehet folytatni, akkor forgassuk le újra, jó lesz az."- mondá a producer. És örvendezének vala.
Sajnos többnyire néhány jó remakere jut tucatnyi rossz. Hogy egy regény újbóli megfilmesítése remakenek számít-e, az majdnem mindegy, úgy is mindenki annak tartja.
A Carrie történetét remekül megismerhetjük már a bemutató alapján. A szélsőségesen vallásos anya (Julianna Moore) egyedül neveli gimnazista lányát, Carrie-t (Chlo Grace Moretz), akit örökös terrorban tart. A külön kislány nem igazán találja a helyét, és még meg is alázzák egy kiszolgáltatott helyzetben. A lány érzelmi frusztráltsága telekinetikus erő formájában tör felszínre. Magyarul az akaratával tárgyakat tud manipulálni. Ez milyen cool már! Végül jön a herceg fehér lovon, meghívja a bálba, és élet csudaszép lesz. Aztán a bálon elszabadul a pokol.
Nem bonyolult mégis sokat ki lehetne hozni belőle. Nem sikerült. Sok dolog nincs kibontva, ami lehetne. Miért ilyen vallásos az anyuka, Carrie hisz-e Istenben, vagy csak nem akar ellenszegülni, mit olvass össze a könyvtárban, stb. Három jelentősebb mellékkarakter van még, persze ezek is nők. Ez egy női film, fogadjuk el. Ms. Desjardin (Judy Greer) normális tesitanár, aki tényleg foglalkozik a tanítványaival. Nem tűri a mások megalázását, és próbál segíteni. Sue (Gabiella Wilde) az iskola legszebbje, ennek ellenére van lelkiismerete. Chris (Portia Doubleday) az ügyeletes gonosz lány. Ezzel mindent el is mondtunk róluk.
Alig több, mint másfél óra, de így is van benne felesleges jelenet és történetszál. Ráadásul horrornak túlságosan vérszegény. Thrillernek elmegy. Moore jól játszik semmi kétség, de alig van mit. Moretz pedig túl csinos, hogy hiteles legyen a szürke egész szerepében, ezt leszámítva jól játssza a szerepét. Érezni benne a beilleszkedés iránti olthatatlan vágyat, a kitörés vágyát. Közös jeleneteik a film jó pillanatai. Nem tudom ki döntötte el, hogy Kimberly Peirce rendezze a filmet, de nem jól választott. Manapság már vicces és nem rémisztő, amikor valaki hülye kéz-és fejtartással akarja hangsúlyozni, hogy most hű, de elszállt az agya/megszállta valami a karaktert. Ha valaki nem tud akciójelenetet rendezni az még nem világvége, erre való a second unit director. Itt vagy nem volt, vagy az is béna.
A végére el kell mondjam, nem ismerem sem a könyvet, sem az Brian De Palma-féle filmet, így összehasonlítani sem tudom. Ettől függetlenül nem hozott semmi újat a film. Két tisztességes alakítás, némi akció, ez kevés a mai világban. Horrornak gyenge, thrillernek kiszámítható, akciónak lapos, drámának felszínes. Megfelelő hangsúlyokkal remek film lehetne. Igazi kihagyott ziccer.
Szerintem: 60%
