Akárki akármit mondjon is Daniel Craigről, szerintem nagyon rendben van az új James Bond. A kérdés, a vita tárgya ugye természetesen az, hogy mennyire érdemes és mennyire lehet megtörni a hagyományokat egy sikersorozat kapcsán. Véleményem szerint nagyon is lehet, sőt kell, hiszen a dolog nem feltétlenül működhet örökké, egy idő után monotóniába fulladt s saját paródiájává vált volna James Bond, a tükörsima öltönyös és tökéletes frizurájú örök-úriember. Ez az első ok. A második az, hogy itt a James Bond-sorozat kezdeteiről lenne szó, azazhogy ennek a kelet-európai származású 007-esnek az indulása logikusan nem a veleszületett protokolláris tökéletesség mintaképeként képzelendő el. Ezen kívül. James Bond szerepe mostan igenis Daniel Craigre íródott, erre a barázdált arcú, korábbi társainál talán kevésbé flegmatikus, talán kevésbé piperkőc, talán kevésbé nárcisztikus férfiúra. Be kell valljam, ha ezen férfitulajdonságokból kevesebb van, az hősünket csak rokonszenvesebbé teszi. És itt jön a képbe harmadik, legnagyobb és talán lefegyverző érvem: női néző vagyok. És nekem tetszik az új James Bond.
Leszámítva a kártyatrükkökben járatlan néző elleni merényletet, miszerint a Casino Royale igencsak nagy hányadában buzgó kaszinóbeli kártyázások és a kártyaasztal fölötti férfias farkasszemnézések töltik ki a filmidőt, kifejezetten kellemes szórakozásnak ígérkezik a film. Akciójeleneteiben egészen erőszakos, de látványos, jól fényképezett és igenis elegáns, egyes jelenetei pedig a végsőkig fokozzák a feszültséget. A másik kedvencem Eva Green, aki - Bond másik, nem véletlenül kicsi epizódszerepben feltűnő barátnőjéhez képest, akinek sajnos nem szabadott volna hagyni, hogy mondat hagyja el a száját a kamera előtt, annyira hamis szegény - szóval Eva Green és Craig remek párosítás, a francia színésznő szebb, mint eddig bármikor máskor, ami bőven elég indokot szolgáltat arra, hogy az ős-Bond-rajongó férfinézők is megadóan dőljenek hátra székeikben. Ja, és még van egy egész nagy épület robbanás utána összeomlása Velencében...
