Lehetett volna egy remek robotos mozi. Akciódús poszt-Pinokkió, mondjuk. Vagy annak a pesszimista fordítottja. Egy bármi. Ehelyett Neil Blomkamp igen költséges, igen magabiztos és igen zavarba ejtő harmadik nagyfilmje nem lett más, mint annak a feltételezésnek 110 perces továbbgondolása, hogy tán nem a rendező előző munkája, az Elysium - Zárt világ volt magabiztos ballépés. Hanem bombajó egész estés debütálása, a District 9 volt kivételes csoda annak idején.
Szép robot, okos robot!
Dél-Afrikában vagyunk megint, direktben. Úgy, mint az első film idején. Neil ismét haza is beszél. Ezt jól teszi. Csak most robotokkal. Vagy egy robottal. Tökös gyerek egyébként, mert nem csak arra volt bátorsága, hogy csináljon egy olyan diznit, amiben rendesen repülnek az emberi belső és külsőségek a játékidő vége felé, hanem attól se riadt vissza, hogy egy egyszerű, mesterséges intelligenciával foglalkozó moziba beletuszakoljon mindent, amitől ő nagy vizionárius képében tetszeleghet – plusz, a valóban hibátlanul kivitelezett robotokkal és úgy egyébként, az egész Chappie látványvilágával Hollywoodnak is megadja azt, amiért állják neki a cechet. Csak. Csak az a helyzet, hogy bár a bátorság szép dolog és hasznos is, de a bátorság mégse minden. Puszta bátorságból még senki se csinált jó filmet. A District 9 se csak azért volt klassz, mert bátor volt. A bátorság néha csak egy lelkiállapot. Becsapós lehet.
Vagány robot, őrült robot!
Blomkamp jól becsapta magát. Elhitte, hogy ez az egész jó ötlet. Megszívatta magát azzal, hogy elég, ha a címszereplő robot fantasztikusan néz ki, és úgy is mozog a vásznon. Hogy csak azért lehet majd szeretni, mert cuki. Blomkamp azt is elhitte, hogy jó ötlet honfitársait és haverjait, az egyébként tényleg menő Die Antwoord két tagját úgy szerepeltetni a filmben, hogy azok nem csak a saját számaikat hallgatják, saját társulásuk pólóját viselik, hanem nagyjából saját magukat is jelentik. Jó, tényleg csak majdnem, mert itt törvényen kívüliek, de hát a zenéjük is az valamennyire, nem? Hugh Jackmant főgonoszként szerepeltetni viszont erős ötlet volt, csak hát ő se több, mint egy rajzfilmes gaztevő, s frizuráját nézve mintha neki is az Antwoord fodrásza jutott volna, s a karakter érdekessége nagyjából ezzel ki is merült.
Háztartási robot!
A Chappie olyan robotos tucatfilm lett végül, amely bármennyire is hús-vér moziélménynek szeretné mutatni magát, nem több, mint csinos fémváz, amit Blomkamp a saját kliséivel díszített agyon, ám még azok is csak lifegnek rajta. Buta, zavaros, néhol röhejes, s megállás nélkül beképzelt popcornmozi – egyetlen szerencséje, hogy rendezője (tervezője) a külcsínhez valóban nagyon ért, így hát mégis van miért végignézni. Na de Neil Blomkamp-ről azért ennél sokkal, sokkal többet gondoltunk néhány éve. Nem baj, majd az új Aliennel megmutatja!
Illetve: nem baj, majd az új Aliennel megmutatja?
Kinek ajánljuk?
- Aki az aranyos Chappie-be már az előzetesben is beleszeretett.
- Aki szeretné Hugh Jackmant rosszfiúként látni, s még a haja se zavarja.
- Aki minden mennyiségben imádja Die Antwoord-öt.
Kinek nem?
- Aki már az otthoni robotgéppel is beszélgetne, annyira megzavarodott ezektől a filmektől.
- Aki azt várja, hogy Neil Blomkamp megint magára találjon.
- Akit nem hatnak meg a robotpilótára állított szupertrükkök.
5/10
