A kemény tekintetű texasi farmer a családi ebédnél testi fenyítésre készül, lecsatolja az övét és a gonosz természetéről beszél a gyerekeinek. Háromfajta ember él ezen a világon, meséli: vannak a birkák, farkasok és juhászkutyák. A birkák nem hisznek a gonosz létezésében, és amikor az mégis felbukkan a világban, képtelenek megvédeni magukat. A farkasok ragadozók, akik erőszakkal uralkodnak a gyengéken, ám szerencsére vannak néhányan, akiket agresszivitással és a nyáj iránt érzett felelősséggel áldott meg a sors. A juhászkutyák vigyáznak a sajátjaikra.

Az Amerikai mesterlövész az ilyen és ehhez hasonló szikár cowboybölcsességeket az afganisztáni és iraki beavatkozás igazolására, az ott harcoló katonák heroizálására használja, direkt kapcsolatot teremtve a nagy pionír-mítosz és a terror elleni háború között.

Eastwood vállaltan elfogult, masszív hazafias kiállása végül mégsem fullad a pátosz és a giccs tengerébe, ami leginkább a rendező kifogástalan ízlésének és arányérzékének köszönhető.

A látványos győzelmek elmaradása, a hadjáratokat övező súlyos ellentmondások, a szekrényből előkerülő csontvázak az elmúlt években erősen megtépázták az amerikai társadalom önbizalmát, a kollektív önképét. Az Amerikai mesterlövész valóságos gyógyír a sebekre, hisz pontosan azt nyújtja, amire ilyen zavaros időkben a tengerentúli közönségnek szüksége van.

Eastwood a barbárok elleni keresztes háborúvá absztrahálja az afganisztáni és iraki akciókat, hősünk a gonoszt akarja megállítani, mielőtt az feltűnik New York vagy San Diego utcáin. Chris Kyle a teremtő előtt minden lövéssel el tud majd számolni, hiszen a világ nagyszerűbb országát, az amerikai életformát védte meg. A Mészárossal száll szembe, aki gyerekek fejébe állítja a fúrót. Azért kockáztatja a családi békét és a saját mentális épségét, hogy leterítse a saját antitézisét: a másik mesterlövészt, aki olimpiai bajnok volt, de elárulta a puska becsületét és a rossz oldalra állt.

Hiába bélyegzik sokan jobbos (vagy egyenesen szélsőjobbos) kiáltványnak, illetve az erőszakot és az amerikai felsőbbrendűséget nyíltan dicsőítő propagandának, a bevételi adatokat látva egyértelmű, Eastwood ismét hibátlanul kompenzálja a tengerentúli nézők komplexusait. Chris Kyle klasszikus pisztolyhős a vadnyugat szívéből, aki a közösség védelme érdekében nem fél bepiszkítani a kezét.

Ha kell, gyerekekkel és nőkkel végez, mert ez a kötelessége, ő lő a legmesszebbre és négyszer megy vissza a pokolba, mert a bajtársiasság íratlan törvénye ezt diktálja.

Nem számít, hogy az igazi Chris Kyle háborús memoárjaiból mi került a filmbe és mi igaz belőle, ő már nem hús-vér ember, hanem nagybetűs Legenda. Az ősei meghódították a nyugatot és megvédték a nyájat az indiánoktól. Most ő vette át a fáklyát, ebben a vészesen összezsugorodott világban a modern kori indiánok a közel-keleti sivatagban rejtőzködnek.

Bár Eastwood próbálja árnyalni a jellemeket és realisztikusan szeretné ábrázolni a háború szörnyűségeit, e törekvéseivel csak még heroikusabb fénytörésben mutatja meg a hőseit. Bradley Cooper hiába növelte meg a testtömegét, hiába villantja fel a katona és a családapa szerepkörei között húzódó masszív törésvonalakat, a figura ikonszerű marad.

Erős hazafias töltése és patetikus példabeszédjellege miatt az Amerikai mesterlövész végig giccshatáron egyensúlyozik, ám a nyolcvannégy éves rendező mindig visszatáncol a szakadék széléről.

A legjobb jelenetek éppen azok, ahol feltárulnak a modern háború sajátos vonásai: az akció közben terhes feleségével csevegő hős, az arab családdal vacsorázó vagy a homokviharban harcoló osztag képei igazán emlékezetesek.

Az ideológiai gőzhenger mellett a mű perfekt akciófilmként és háborús men-on-a-mission moziként is tökéletesen működik. A mesterlövész egyébként is hálás, ősi maszkulin és modern vonásokat magában rejtő figura. Ő a vadász, aki ura a szívverésének és az idegeinek, amolyan zen mester, aki a mindent beterítő golyózápor helyett a tökéletességet hajszolja, egyetlen döntő pillanatba sűrítve a harcot.

Másrészt távolról, távcsövén keresztül szemléli az eseményeket, ám Kyle ebben is különleges, hisz nem bújik a fegyvere mögé, ha kell, lemegy a pokolba és ő maga vezeti az embereket.

A Zero Dark Thirty a posztmodern háború személytelenségét, a steril technológiai hadviselés lélekölő hatásait boncolgatta, míg a Bombák földjén a terror okozta paranoia és az adrenalin-függőség között rajzolt párhuzamokat.

Bigelow kiábrándult látleleteivel átellenben, a képzeletbeli spektrum másik végén most itt az Amerikai mesterlövész, mely hitet tesz az amerikai katona lelkiismereti fölénye mellett.

Az a fajta nagy hollywoodi hősmítosz ez, melyet paradox mód egyszerre lehet szeretni és utálni is.