Elég lúzerség már az első randin mozizni, hiszen az épelméjű csajok részére így nyilvánvaló, hogy az egész hercehurca mi célból zajlik. Az a pasi, aki már első alkalommal a mozi sötétjébe vágyik a leányzóval, az egy: sötét, mint az éjszaka, és szórakoztatni sem bírja kiszemelt áldozatát, kettő: máson sem jár az esze, mint a partnere mihamarabbi megmarkolászásán. 1+2 ez esetben 0, nem hiszem, hogy e két lehetőség bárki ifjú leányzót is felvillanyozna, kivéve, ha esetleg ő maga sem vágyik másra, csak egy gyors, kóbor numerára, egy izmos, jóképű, de kellően buta hímmel. Más, véleményem szerint normális esetben a mozizós - csajozós - randi a sorban később jön, hogy úgy mondjam, az "elmélyítő" szakaszban. Ilyen alkalmakkal lehet elbűvölni a hölgyeményt azzal, hogy olyan filmre visszük el, amely elsősorban (nyilvánvalóan) a női lélekre hat. Az illető hölgy ilyenkor elpilledve megállapítja, micsoda pasi legyezgeti őt, még lelke is van, nemcsak figyelmes. A választást megkönnyítendő, sok ilyen film van a piacon, a Bazi nagy görög lagzitól a Bridget Jones naplójáig, oda s vissza.

Viszont baromira mellé fog fogni, aki a Csajozós filmre viszi kapcsolat-elmélyítő szándékkal szíve hölgyét, mert ez a film minden, csak nem csajozós. Kizárt dolognak tartom, hogy van olyan épelméjű lány, aki csecsemőfej méretű, vulkánerővel kirobbanó, gennyes pattanásokra gerjed, akár szexuálisan, akár intellektuálisan. Ilyen, és hasonló szintű poénokkal operál Aaron Seltzer és Jason Friedberg, a Drágám, add az életed, és a Horrorra akadva című elrettentő mozik szerzőiként hírhedtté vált páros új filmjükben. Persze, hogy eme "alkotások" után is lehetőséghez jutottak megvillantani nem mindennapi humorukat, azt jelenti, van közönsége ennek is. Persze, a jó marketing mindenre képes, ha valahol, hát Amerikában tudják ezt a legjobban.

Tehát nem az a leányszíveket megdobogtató, zsebkendő-szorongató mozi ez, mint azt a forgalmazó meglehetősen cinikus, de ez alkalommal helyénvaló címválasztásából gondolhatnók, hanem paródia, méghozzá a romantikus vígjátékként ismert filmműfaj ismert darabjainak meglehetősen alpári, altesti humorú kifigurázása. Jelszó: csak semmi finomság, csak semmi értelmiségi agyalás! Óriási gennyes pattanások, több percnyi szellentést produkáló macskák, hatalmas gombás, sárga lábkörmök, hányás, böfögés. A Jackass néven elhíresült tévésorozat szellemi-esztétikai színvonala. Öncélú és gyomorforgató állatkodás. Két jóllakott napközis térdig érő ételmaradék- és kólásdobozhalom ül a DVD-lejátszó előtt, és sorra végigunatkozza az elmúlt néhány év filmsikereit, és "lebeavisésbuttheadkodja" azokat, kb. így jellemezhetném e film alkotói folyamatát.

Nézőként ahhoz, hogy a minimális élvezetet nyújtsa a film, látni kellett azokat a filmeket, amelyek a céltáblájára kerültek Seltzer és Friedberg uraknak, hiszen a paródia lényege éppen az (lenne), hogy ismert filmrészletek ismert pillanatait karikírozva nevetünk azon, amin az elébb talán sírtunk. Ha nem láttuk a paródia okát, nem igazán van min nevetni, legfeljebb ha a paródia önmagában is vicces. A Csajozós film csak nagyon nagy jóindulattal nevezhető viccesnek, nemhogy önmagában, de a parodizált filmek ismeretében sem fakaszt ellenállhatatlan kacajt. Nehéz röhögni a többször említett pattanásokon, nehéz röhögni a szórakozásból megvert hajléktalanon, és hasonlókon. A dolgot súlyosbítja az, hogy a megidézett alapesetek egy része is meglehetősen önironikus, majdhogynem már önmagában is paródia. Paródia paródiája pedig számomra a fából vaskarika-gyártás alapesete.

A Ben Stiller-Dustin Hoffman-Robert de Niro-féle Vejedre ütök önmagában is elég meredek, de még azért a vicces kategóriában maradt, jellemző, hogy Seltzerék nem is igen tudtak vele mit kezdeni, a WC-kagylót használó macska szenvedéseit húzták az elviselhetőség határáig csupán. De hasonlóan járt a Bazi nagy görög lagzi, a Bridget Jones naplói, és a Mel Gibson-féle Mi kell a nőnek? is. Hogy a Gyűrűk ura és a Star Wars mit keres e sorban, azt végképp nem tudom. Az alapesetek önmagukban is szórakoztató filmek voltak, ezért, és a hajléktalanverésért is e paródián nevetni nem tudtam. Biztos velem van a baj. Így csak remélni tudom, hogy azok, akik egy valóban csajozós filmre vágynak, nem értik félre a film címét, mert különben iszonyat vár rájuk. E Csajozós film becsült célközönsége az idült South Park-rajongók és a már említett Jackass nézői, úgy gondolom, hogy kizárólagosan. És csajok nélkül...