Dan egyik szeméből könny csordul, s ez egyszerre mindent megmagyaráz. A lehetetlen stílust és a virágról virágra való röpködést, a kokót, a fura családot, a magányt és azt az egy szem macskát, ami van, s persze a piát és a kokót. A Fél Nelson talán legemberibb pillanata, néhány felejthető mellett. Ryan Goslingot viszont akkor is bírjuk, egyre inkább bírjuk.
Lehetne Dan akármi, de valójában tanár. Egy antiszociális tanár, akinek történetesen éppen az volna a feladata, hogy az emberek közé menjen. De nem tud, és ez nyomasztja őt, de minket is. A főhősnek volt már egy ilyen társas kapcsolatokkkal bajlódó szerepe, bár az más kategória. A műanyag babát barátnőként kezelő Plasztik szerelem című vígjáték után - illetve igazából előtt, csak idehaza után - ez egy másfajta helyzet.
Betépve fekszik "hősünk" a női wc-ben, ahová gyanútlanul érkezik a tanítvány, Drey (Shareeka Epps), s egy életre megsajnálja. A nem éppen szokványos és önbecsülésnövelő tény persze végigvonul a filmen, s mint ilyen, nem lesz a cselekvő filmek királya. Érezzük ezt a filmet, nem is emlékszünk rá. Van persze néhány jellemző rész: például a család. A szülők, a testvér és a barátnő és egy idegen érzés: mit keresek én itt?
Úgy gondoljuk, a film egy fiatal tanárról és egy tanítványáról, kettőjük kedves, szokatlan barátságáról szól. De talán Danről magáról is. Barátunk 360 fokos kört ír le, s csak magát látja, egyedül maradt, mint az ujja.
Ryan Gosling élete alakítását emlegették. Persze nem volt nehéz dolga, hiszen jó szöveget, karakteres szereplőt kapott. De hogy az élete szerepe megvolna, korai még kijelenteni. 27 éves színészről talán elég azt mondani, miatta érdemes megnézni. Ez már elég egy jó mozihoz.
